Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról
állítva az akkorra már politikai célzatossággal „elfelejtett” államférfinak. írása nemcsak kettejük kapcsolatára, de Klebelsberg pályájára és a korszak társadalmi életére vonatkozóan is értékes forrás.4 Az ifjú Klebelsberg pályafutása kezdetén Bánffy Dezső ajánlására a miniszterelnökségen lett segédfogalmazó 1898-ban, miután megszerezte a doktori címet az államtudományokból. így a ranglétra legalsó fokáról indulva fokozatosan haladt előre, míg államtitkár lett, ami azzal járt, hogy az állami bürokrácia minden szintjét megismerte, s később módjában állt a nagyvonalú kultúrpolitikai elveket a szakszerűséggel is összhangba hozni. Még inkább igaz ez arra az időszakra, amikor a kultusztárcához került hivatalba, hiszen a miniszterelnökségen a nemzetiségi ügyek irányítója volt, míg a kultusztárcánál eltöltött időszakot a miniszterség közvetlen „előtanulmányának” tekinthetjük. A fiatal Klebelsberg tevékenységi köréből kiemelkedett a Julián-egyesület létrehozása és működtetése, ami hivatali munkájához is kapcsolódott, hiszen ott a nemzetiségi ügyekkel, a nemzetiségek és a magyarság kapcsolatával foglalkozott. A Julián-egyesület összhangban a kor hivatalos felfogásával és politikájával, a Szlavóniában és Bosznia-Hercegovinában élő magyarok szellemi gondozását vállalta fel, mint olyan népcsoportét, melyet különösen fenyegetett a nem magyar környezetben az identitásvesztés, a beolvadás. Köztudott, hogy a korszak hivatalos nemzetiségpolitikája, melyet ez esetben Klebelsberg is képviselt, hová vezetett, ennek ellenére pályája alakulásában ez az időszak igen nagy jelentőséggel bírt. E tevékenység során már a későbbi nagy politikus szervezőkészsége, komplex gondolkodásmódja, történelmi távlatokat és tapasztalatokat is felhasználó felfogása mutatkozott meg, ami nagymértékben járult hozzá későbbi előrejutásához.5 1914 januárjában nevezte ki Tisza István a kultusztárca államtitkárává, nem kis feltűnést keltve ezzel politikai körökben, hiszen szokatlan volt ilyen fiatalon ilyen magas pozícióba kerülni. Feladatai közé tartozott egyebek között az egyetemszervezés, hiszen a debreceni és a pozsonyi két új egyetem felett ő „bábáskodott” a kultusztárca részéről, e téren igen jól hasznosíthatta németországi tapasztalatait, s ebben már körvonalazódni látszik a későbbi egyetemi gondolat. Ő szervezte meg az első külföldi magyar tudományos intézetet, a konstantinápolyit, amit szintén a későbbi kultúrdiplomá- cia előképének tekinthetünk. Ebben az időben dolgozta ki munkatársainak egy csoportjával népiskola építő programját, hiszen az iskolahiány már ekkor égető problémát jelentett. Ebből a korai programból nő ki majd — természetesen a megváltozott körülményeknek megfelelően — 1926-ban a nagy népiskolai reform és építkezés. Egyelőre azonban a tervek gyakorlati megvalósítására kevés volt a lehetőség, hiszen Klebelsberg kinevezése után fél évvel kitört az első világháború, s ez nyilvánvalóan háttérbe szorította a kultusztárca ügyeit, melyektől egyébként is hamarosan elbúcsúzott, mivel 1917- ben miniszterelnökségi államtitkárrá nevezte ki Tisza. Ugyanebből az évből még egy L. 3. sz. jegyzet. A visszaemlékezés megjelent német nyelven is, a Gróf Klebelsberg Kuno Alapítvány gondozásában: GRÄFIN SAROLTA VON KLEBELSBERG: Unser Schicksalsweg Bp., 1995. (A visszaemlékezés keletkezéséről, értékeiről és hiányosságairól 1. MAROSVÁRI ATTILA: Gróf Klebelsberg Kunoné Botka Sarolta emlékirata c. tanulmányát. In: Gróf Klebelsberg Kuno emlékezete. Szeged, 1995. Szerk. Zombori István.) 5 A Julián-egyesületről 1. Huszti József i. m. 28-62. p. 229
