Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István
A III. gimnázium utáni nyáron Mamám nagy vállalkozásra határozta magát. Családunkat ketté osztotta. Gidát30 és Gézát31, két bátyámat elég önállóknak találta, hogy otthon wírtschaftoljanak, minket, többieket magával vitt Besztercebányára. Ezt így könnyű konstatálni, leírni, de megtenni? A tépelődésekből, előzetes megbeszélésekből semmit sem hallottam, de biztosra veszem, hogy Gizi nővérem32 akarata érvényesült. Két ok volt: Mamámnak szüksége volt a szliácsi gyógyfürdőkre — orvosságok hiányában akkor még mindig a fürdők csodájában hittünk (nem merem írni: az egész világ, azt kellene mondanom, ez volt a magyar középosztály idősebb tagjainak hite), másrészt legkisebb testvérünknek33, akire Mamám úgy tekintett, mint Apa szerelmének utolsó jelére, (...) éves házasságuk (...), betegeskedése34. Ez akkor nem volt komolynak nevezhető, de persze az orvos helyeselte a levegőváltozást. Summa summarum, egy kis pesztrával hatan, elmentünk Besztercebányára nyaralni. Pénzünk, világos, kevés volt, talán a vasúti jegyhez lehetett elég, talán maradt valami a temetési költségekből, talán mert a hitelezők szíve megkönyörült rajtunk, azonkívül az illető hónapra, gondolom júliusra eső nyugdíj. De a legnagyobb támasz, akire építettünk s akár előzetes hozzájárulását adta ehhez is, Etelka néni volt, Mamám legkisebb nővére. Helyesebb, ha így mondom, a rokonság. Ez akkor élő fogalom volt, természetes jelenség, hogy a rokon ad és kap, segít külön kérés, viszonzás nélkül is. Boldog vagyok, hogy ezt a fogalmat még életben láttam. Mellékes volt, hogy Etelka néninek35 ki volt a férje, mik voltak családi viszonyai. Ha mások lettek volna, akkor is mint kötelességét teljesíti Mamám kérésének teljesítését. Férje Erdődy Gyuri bácsi erdész volt. Szlovák származású, neve magyarosított. Hatalmas termetű, egészséges ember, engem egy jólelkű mackóra emlékeztetett. Mint Turócszentmártonban, az ottani erdészeti hatóságnál, a Selmecbányái akadémia elvégzése után állást nyert fiatal ember szerelmes lett nagynénimbe, megkérte és meg is kapta annak kezét. Ő volt a legidősebb és a legszebb a három Ruttkay-leány36 között. Ragyogó szépség, nemcsak számomra tűnt így fel hamvas arcával Besztercebányán hanem sok évtizeddel később, 1957-ben Bokes Frantisek historikust, kísérőmet is erre a megállapításra késztette: Még mindig milyen szép asszony ... A Mályusz és Erdődy fiúk régi barátok voltak Mártonban, a mi nagyapai „látogatásaink” helyesebben vizitaci- óink alkalmával. Azért most mértéket tartottunk. Nemcsak abban, hogy nem valamennyien jöttünk, hanem abban is, hogy csak én és öcsém kértünk lakásukban szállást, Mamámék pedig egy Fő téri ház hatalmas, bútorozott szobáját bérelték ki. Onnan jártak át ebédre rokoni alapon kikalkulált kosztpénz ellenében. Szóval olyanféle „fizető 30 Mályusz Egyed (1891-1965). 31 Mályusz Géza (1894-1964). 32 Mályusz Gizella (1891-1965). 33 Mályusz Emma (1910-1942). 34 Itt a kézirat szövege hiányos. Mályusz minden valószínűség szerint később ki akarta egészíteni a kipontozott helyeket. Erre utalnak azok jegyzetei, mint megválaszolandó kérdések, melyeket a memoir első részéhez csatolt. 35 Ruttkay Etelka. 36 Ruttkay Anna (Mályusz Györgyné), Ruttkay Etelka (Erdődy Györgyné), Ruttkay Margit (Veszély Ödönné). 13
