Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István

vendégek” voltak. Én és öcsém37 azonban már csak mint rokonok csapódtunk a családhoz, gondolom, azon az alapon, hogy kettővel többen vagy kevesebben vagyunk mint sem számítunk. De ez a valóságban is így volt.

A négy Erdődy-fiű közül kettő már felnőtt ember volt. Gyula műkedvelő újság- íróskodott a Besztercebányai Hírlapnál és hegedűköltéssel foglalkozott, Pista, a leányszíveket tördelő, a „szívdöglesztő” szépség évek óta a kereskedelmi érettségi letételére készült. Szóval otthon éltek, szüleik nyakán, inkább a bácsi, mint Etelka néni bánatára. A harmadik fiú, Imre éppen nem volt otthon. Nyugtalan természete talán még Mártonból, a négy polgári elvégzése előtt arra bírta, hogy elhagyja a családi otthont. Hol járt, miből élt, hogyan élt, senki sem mondta nekem, nem is tudhatták. Időnkint azért megjelent, egyszer ott létünkkor is s akkor fültanúja lehettem, hogy Gyuri bácsi intve és kérve figyelmeztette: de a negyedik polgári vizsgáit tegye már le. Óriási elképedésemre. Talán az ő üres helye is megkönnyítette Etelka néninek, hogy kettőnknek helyet szorítson.

Egy Főtéri ház mellékutcára néző részének hatalmas szobáit foglalta el a lakás, ablakaival a püspöki palotára láthattam. Az ebédek amelyeken tehát mi is teljes számban részt vettünk, hatalmas sikereim színterévé lettek és Mamámra oly annyira ráférő örömére. A bácsi egyszerre akarta kipróbálni latin tudásomat, egyszersmind kompenzálni a fiai iskolázatlansága által szenvedett fájdalmat. Minden ebédnél latin közmondásokat adott fel, ezeket kellett lefordítanom. Túlnyomó többségük nyelvtani példa volt, jól ismert szövegek, így könnyen ment a „fordítás”. Hangos dicséretet arattam mindenkor, szlovákok magyar hangsúllyal: Úgy van, jól van, helyes. Talán biztatásul is szánva a negyedik testvérnek, Lacinak, aki két évvel lehetett nálam fiatalabb. Ő volt szülei szemefénye, reménye. Gimnáziumba járt, jó tanuló volt, nagyon-nagyon különbözve bátyjaitól. Szegény sorsa végzetszerű volt: Érettségi után bevonult katonának, mint önkéntes elvégezte a tiszti iskolát, valahová a tiroli olasz frontra vezényelték, útközben megfürdött egy hegyi tóban, tüdőgyulladást kapott, amely napok alatt végzett vele.

Egyszer elkísértem Mamámat Szliácsra is, s így még megláthattam az Amalien- hofot, apai nagyanyám nagynénjének, Tökölyné Bezegh Amáliának38 házát.

Mint olvasmányt egyetlen könyvet vittem magammal: Paulertől a Wesselényi összeesküvés két kötetét.39 Napi programom az volt, hogy Paulerrel hónom alatt déle- lőttjeimet az Uszinon töltöttem, a közvetlenül a város felett emelkedő sétány padjain üldögélve. Csodálatos kép tárult elém. Besztercebánya egyébként is Magyarország legszebb fekvésű városának számított. Közvetlenül a sétány alatt hömpölygött a Garam. Kristálytiszta vizével a fülemhez oly kedves zúgó hangot juttatta, amelyre az iszapos, csendes folyású Marostól vagy Tiszától soha sem hallottam. Azután előttem terült el az egész város, közelről, pontosan kivehető utcáival, házaival. Az egész városvédelmi rendszer állt és élt előttem. A Mészáros-bástya és a többi, a vártemplom negyede, a

37 Mályusz Tibor (1900-1943).

38 Thököly Popvics Száva (1761-1842) jogásznak, magyar királyi kancelláriai titkárnak, a pesti Tö- kölyanum alapítójának, a magyarországi szerbek kultúrája buzgó támogatójának felesége.

39 Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése (1664-1671). 1-2. Bp., 1876. (A MTA Könyvkiadó Vállalata. Új Folyam)

14