Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

Az 1727. április 24-i tisztújításon főbíróvá ismét Fazekas Ferencet választották. Szószóló Mangai Mihály és Bajality Mihály lett. Az 1723-i tisztújítás ismét zavargásokat hozott a magyar, a szerb és német lakosság között. A magyarok a német származású Miller (Müller) Jánost, a szerbek és a németek a szlovák származású Podhratzky Györgyöt szorgalmazták.244 1731-ben Podhratzky György egyhangúlag lett főbíró, Miller János pedig kapitány. A tanácstagok között két dalmatát találunk: Dejanovics Jánost és Siskovics Andrást. Ez utóbbi 1717 után ismét szenátor lett. Az egyik vásárbiztos Simity Mátyás, az egyik borbíró Popara Mátyás volt. A szószólói tisztséget ettől kezdve többé nem a dalmata Bajality Mihály és a német Feldhoffer György látták el, hanem a helyükre megválasztott szerb Ignatovity Tódor és Jankai János.245

1733-ban a tribunosokat (a szószólókat) már nemzetiség szerint választották: Pálffy József (magyar), Gietligh Sebestyén (német) és Aradi János (szerb). Olykor egy nemzetnek tekintették a szerbeket és a dalmatákat, rácoknak nevezve őket. így a dalmata Gercsics Zakart halála után a szerb Vojnovics Milos követte, a szintén dalmata Zagorcsanin Pál helyére a szerb Danilovity Nikola került a kommunitásba. 1750-ben a magisztrátus tagja volt Nagy Pál főbíró, Babarczy Ferenc kapitány és szenátor, Kárász Miklós főjegyző, valamint Valdbrunn György, Pálfy József, Feldhoffer György, Barcza János, Tóth József, Muhoray Mihály, Jankó János, Schimity Mátyás és Deano- vics János.246 Az utóbbi kettő dalmata volt. Szegeden a 18. század első felében a köz- igazgatást nemzetiségi alapon szervezték meg. A „szegedi négy nemzetet” a magyar, a német, a bunyevác (dalmata) és a szerb náció alkotta. A nemzetiségi viszályok miatt Mária Terézia 1741. augusztus 23-án megtiltotta a nemzetiségi megkülönböztetést a választásokon. Tápay-Szabó Gabriella a következőket írta: „A XVIII. század folyamán Szeged sem volt mentes a nemzetiségi villongásoktól. A dalmatákkal sohasem s a csekélyszámú németséggel is csak egyszer volt baj (1727-1728-ban, mikor a szövetkezett német Purgerek magukhoz akarták ragadni a közigazgatást), a rácokkal azonban tartósan rossz volt a viszony.”247

A dalmaták tehát mindig hűséges magyar polgárokként lettek megörökítve, még akkor is, ha magyarul nem is tudtak. A bunyevácok is szerették Szegedet, ezért közkedveltek voltak a városban.

A BUNYEVÁCOK SZEGED GAZDASÁGI ÉLETÉBEN

A szegedi bunyevácok zöme mint mesterember kereste kenyerét. A Palánkban éltek, és a század első felében nagy részüknek volt kertje. 1724-ben a Palánkban 58 mestert írtak össze, az egész városban pedig 128-at.248 Ebből 17 a bunyevác:

244 Uo. 88. sz., 1890. márc. 30., 4-6.

245 Uo. 82. sz. 7.

246 Uo. 101. sz., 1890. ápr. 13. 5.

247 TÁPAY-SZABÓ GABRIELLA: Szeged erkölcsei a XVIII. században. Bp., 1933. 26. p.

248 Szeged története II. 317. p.

132