Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

Foglalkozás

Szegeden

Palánkban Bunyevác

Csizmadia

16

7

1

Szűcs

19

10

5

Szíjgyártó

3

3

2

Szabó

28

13

3

Ötvös

1

1

1

Összesen

67

34

12

Mellettük öt dalmata kereskedő, kettő pedig szatócs volt. 1750-ben és 1777-ben

foglalkozások

a következőképen alakultak:

249

Foglalkozás

Összesen Palánk

Összesen Palánk

Bunyevác

1750

1777

1750

1777

Csizmadia

37

12

62

11

3

4

Szűcs

21

6

38

9

4

4

Gombkötő

7

5

6

5

1

1

Tímár

2

1

7

31

Szíjgyártó

6

6

5

5

5

3

Ötvös

4

4

1

1

2

1

Rézműves1

11

Építész

4

4

30

301

Borbély

4

2

11Mindösszesen

85

40

151

65

16

16

1750-ben két kereskedőt és két földművelőt, 1777-ben pedig egy kereskedőt, egy kertészt és négy kézimunkást találhatunk a palánki bunyevácok közt. Mivel adataim főleg a Palánkban élőkre vonatkoznak, és kimaradtak a felsővárosi (jelentősebb számú) és alsóvárosi (sokkal kisebb számú) bunyevácok, az összehasonlításokat is főleg a palánki viszonyokra összpontosítom. Eszerint a szegedi (főleg palánki) bunyevácok leginkább a következő szakmákat űzték: szíjgyártó, szűcs, csizmadia, szabó és ötvös. A 18. században jelentős szerepet játszottak a város gazdasági életében is.

1724-ben a városban 128 mester élt, ebből 58 a Palánkban, közöttük 12 bunyevác. A 19 szegedi szűcs közül öt bunyevác volt. Ha csak a palánki viszonyokat nézzük, a tíz szűcs fele, tehát öten bunyevácok. Szíjgyártó három volt, ebből kettő bunyevác. A 16 szegedi csizmadiából 7 palánki, akik közül csak egy volt bunyevác, ám a század folyamán néhány jelentősebb család (pl. Bajality) foglalkozása lett. Az egyetlen szegedi ötvös a Palánkban élt és bunyevác volt. A 28 szabó közül, 13 palánki, ebből három dalmata. A 18. század elején 5 bunyevác kereskedő és két szatócs élt a városban.

1750-ben már jelentősen emelkedett a városban az iparosok száma, így a bunyevácok szerepe természetesen csökkent. A kézművesek lakhely szerinti megoszlása ekkor a következőképpen fest: 45%-a a Palánkban, 28,1%-a Felsővároson, 26,9%-a 249

249 Uo. 318-320. p.

133