Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
Temesvári Andrást választották meg főbírónak, főjegyzőnek pedig Podhradszky Györgyöt. A szenátorok közt Dejánovics János (most Szíjártó név nélkül) szerepel. Időközben Petricz Jánosból Petriczky János lett. A külső tanácsban Gercsics Zacharias és Za- gorcsanin Pál szerepel. Mindkét vásárbíró, vagyis a vásárok jövedelmeinek számadója dalmata volt: Dejánovics Pál és Sajnovics Illés. A kommunitás, vagyis a nemes választott község tagjai között dalmatákat csak a palánkiak között találunk: Szíjártó (vagyis Dejánovics) Pált, Popara Mátyást, Sajnovics Illést, Bajality Mihályt, Turcsia Rafaelt.240 A kommunitás palánki 13 tagja közül tehát öten dalmaták voltak. 1726-ig a tisztújítások csendben és rendben zajlottak le. Az 1725. december 7-i tanácsülésről szóló följegyzésekben olvashatjuk, hogy Temesvári András főbíró „a tanácsnak könnyezve jelentette, hogy a város német és rác polgársága őtet, az egész tanácsot s a magyar polgárságot a kamarai inspektor előtt bevádolni és a város nyugalmát fölzavami szándékozik.”241 Többször fölvetődött a kérdés részt vettek-e a dalmaták a szerbek és a németek oldalán a zavargásokban. A válasz, nem! Oltványi Páltól tudjuk, hogy a dalmaták Podhratzky György bíróvá választását (1730-ban) ellenezték, olyannyira, hogy mivel Podhratzkyval a piaristák belső viszonyban voltak, a dalmaták tőlük lassan elidegenedtek, és ismét a ferencesekhez közeledtek (L. a 74. sz. lábjegyzetet). A dalmaták Podhradszkyt a magyarság elleni fellépése miatt nem kedvelték, éppen úgy mint a magyarok, de a szerb és a német polgárok bizalmát élvezte. A szerbek és a németek számarányuknak megfelelő tért kívántak elfoglalni a város kormányzatában és közügyeinek intézésében. A magyarok (és valószínű a dalmaták is) ezt elutasították, így a sérelmezők a magisztrátus elleni vádjaikat csakugyan elküldték Bécsbe. Az udvari kamara április 11-én leiratban arról tudósította a várost, hogy a tisztújítást a királyi biztos lejöveteléig elhalasztották. A városban azonban egyre nyugtalanabb volt a helyzet, így végül július 2-ra kitűzték a restaurációt. „A német és a rác polgárok azon kívánságukat terjesztették elő, hogy Temesvári egyúttal tanácsnoki állásából is függesztessék föl, s a tanácsból mindaddig kizárassék, míg a királyi biztos le nem érkezik, és a szenvedett sérelmeket meg nem vizsgálja. E kívánságot azonban a magyarság a legnagyobb eréllyel utasította vissza, amire a német és rác polgárok ismét elhagyták a termet, s a választásban részt sem vettek.”242 A választáson Fazekas Ferencet választották főbírónak. Augusztus 3-án megérkezett a kiküldött báró Antler Ferenc udvari kamarai tanácsos és Hohenried Vilmos kamarai tanácsos. A 9-éig tartó tárgyalásokon egyenként kivizsgálták a németek és a szerbek 30 pontból álló beadványát. Végeredményben három tanácsnoki hely betöltését engedélyezték számukra. Elképzelhető, hogy a három tagra jogosultság vonatkozott a szerb, a német és a dalmata nációra. Az augusztus 16-án megválasztott három szenátor közül Valprunn János György valójában német volt, Kész Miklós szerb, Temesvári Mihály pedig dalmata lehetett.243 Ez látszólag merész feltevés, ám a Temesvári családban gyakran előfordulnak szláv nevek, mint pl. Jerko, Nikola, stb. 240 241 242 243 Uo. Uo. 87. sz. 1890. márc. 29. 2. Uo. 3. Uo. 4. 131
