Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
BUNYEVÁCOK A VÁROS VEZETÉSÉBEN Szeged város régi jegyzőkönyvei és iratai, a fontos szabadalmi okiratok és kiváltságlevelek kivételével a háborús időkben elpusztultak, az ellenség és a tűzvész, illetve maga Szeged magisztrátusa megsemmisítette őket.”235 A dalmaták már 1687-től szerepeltek a tisztújításokon, de ezekről nincs adatunk. A tisztújításokat Szegeden Szent György napján tartották. Az 1717. évi tanács tagjai voltak a dalmaták közül Tutovicz János és Petricz János, ám egyikük sem vallotta magát dalmatának, hanem — a későbbiekben — németnek. Főbírónak választották az addigi jegyzőt, Tömösváry János Józsefet, kapitánynak pedig a dalmata Szíjgyártó (Dejánovics, Dianovics) Jánost, ki azelőtt is viselte ezt a tisztet. A külső tanács tagjai között hat szerb nevet találtam, egy dalmatát sem. A 60 tagú kommunitás tagjai közt volt viszont Popara András. Ám a lista hiányos, mivelhogy a többi 35 tag neve, valamint a tisztújítás további lefolyása ismeretlen, mert a jegyzőkönyv 154 illető lapját, sajnos kihasították.236 Az 1720-i tisztújításon az elhalt Tutovitz János helyébe Miller Jánost, a külső tanács elhalt tagjának helyébe Gercsics Zacháriást, főbírónak ismét Tömösváryt választották. Távolléte alatt, „ami gyakran fordult elő”, nyilván mert Bécsben járt küldöttség élén, a helyettességet nemzetes Rósa Dániel mint legidősebb szenátor és Szijártó Dejánovics János szenátor gyakorloták. 1721-ben Csaldy István és Popara (Popora) Mátyás voltak a vásárbírók. 1722-ben az időközben váratlanul elhalt Tömösváry János József főbíró helyére július hó 18-án a dalmata Szíjártó Dejánovics Jánost választották meg. 1723-ban vásárbíró volt Raab János és Dejánovics Szijártó Pál.237 Szintén Reizner János írta: „Az eddigi ismertetett tisztújítások fölött a következő tapasztalataink merülnek föl. A tisztújításokat mindig maguk tartották meg eleink, noha rendszerint azokra királyi biztosok szoktak volt kiküldetni. De a viszonyok rendes volta okából a nem egyszer elkésve érkezett királyi tisztújító parancsolatok maguk kijelentették, hogy királyi biztos híján is a tisztújítás megejtendő. A második nevezetes körülmény az, hogy a szenátus tagjai életfogytig tartó megbízással működtek, de azért évenként ők is — illemből-e vagy más okból — hivatalaikról lemondtak. Persze, hogy minden választás nélkül, úgy amint voltak, tisztségükben továbbra is meghagyattak. A harmadik, ami figyelmet érdemel az, hogy akkor a hivatalokért nem folyamodtak, még csak nem is jelentkeztek. Akkor a hivatal kereste meg a maga embereit. ”238 Valószínűleg, hogy a belső tanács kiegészítésénél a külső tanács és a kommunitás tagjai, akik a népet képviselték, „még szavazataikkal befolytak, de a többi tisztségek betöltésénél csak a belső tanács tagjai voksoltak, s a külön ülésezett külső tanács és communitas üzeneteit csak irányadóul vették.”239 Az 1724-i tisztújításon egyhangúlag 235 Reizner János (Könyves J.) i. m. 82. sz., 1890. márc. 23., 4. 236 Uo. 86. sz. 1890. márc. 28. 2. 237 Uo. 83. sz. 1890. márc. 24. 2., 3. 238 Uo. 82. sz. 6. 239 Uo. 130
