Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
A család elmagyarosodott, ennek bizonyítéka az 1798-1800-ban történt Antonius Dugonits polgárrá fogadása is. A náció rovatban ugyanis a dalmata le van húzva, és helyére magyar lett beírva (L. a 17. sz. táblát). A városi tanács irataiban igen gyakran szerepel a Dugonics családnév. Mivel azonban a családról legtöbb oklevelet feldolgozták, ezen a helyen csupán néhány rövid feljegyzést idézek. 1753. június 15-én „Dugo- nyi András Úr számára a tisztségviselő bizottság által ugyanazon a tanácsülésen az Újváros utcában malom helyet adatott, hatóságilag megerősítést nyerve.”153 Három nappal későbbi feljegyzésben olvassuk: „Az 1753. év június 18-án tartott hivatali testületi ülésen ugyanazon alkalommal DUGONICS ANDRÁS a város felső részén lévő boltját eladta; amelyben mészárszék volt hajdan, a Stephanovics Marko szerzi meg 63 forintért örökre.”154 1758. április 28-án a közlicit helyzetéről, a téglaégető kemence létrehozásáról — a város számára — üléseztek. „Az ülés vezetője DUGONICS ANDRÁS, valamint Szilberpauer János és Lőrinc voltak. 1758-tól három éven át, 1761 májusáig a tégla- égetőt bérbe adták 1000 forintért.”155 A Dugonics család és a szegedi dalmaták legjelentősebb személyisége Dugonics András író, szerzetestanár volt. Szegeden született 1740. október 1-jén. Szülővárosában végezte a gimnáziumot a piaristáknál, majd 1756-ban belépett a kegyestanítórendbe. Bölcseletet Nagykárolyban, hittudományt Nyitrán tanult. 1773-ban a nagyszombati, 1777-ben a pesti tudományegyetem tanára.156 Széleskörű irodalmi tevékenysége közismert. A legnagyobb sikert Etelka című regénye aratott. Az élete főművének pedig a Magyar példabeszédek és jeles mondások című mű számít. Szakterületén, a matematikában magyar nyelvű tankönyvével (A tudá- kosság könyvei) nagymértékben hozzájárult a matematika szaknyelvének magyarrá változtatásához. Műszavai (az egyenlet, gömb, gyök, hasáb, henger, köb, kör, maradék, szög, tétel, stb.) máig élnek „és ez önmagában is megszerezte számára a tudománytörténetben a halhatatlanságot.”157 1808-ban vonult nyugalomba, és visszaköltözött szülővárosába, ahol 1818. július 25-én halt meg. Szegeden nevét utca, tér és temető örökíti meg. Sírján 1847-ben rendtársai obeliszket emeltek. 1876-ban szobrot állítottak tiszteletére, és emlékalbumot jelentettek meg. Szülőházán emléktábla emlékeztet rá; ez a ház lebontása után a helyére épített új épületre is átkerült. A Dugonics Társaság az ő nevét viseli. FRANJOVICS, FRÁNYÓ (VRANOVICS) Ez a családnév ma is él Szegeden és Deszken. Eredeti alakja Vranovics, Fra- nyovics. 153 CsML, SzVT Tü. jkv. 6. k. 53. o. 154 Uo. 155 Uo. 1758. ápr. 28., 591. o. 156 Habermann Gusztáv i. m. 62. p. 157 PÉTER LÁSZLÓ: Szőregi délutánok. Bp., 1994. 212. p. 101
