Takács Edit: Petrák-krónika, „meljis Szentes városának a legrégib idöktöl valló történetét … foglalja magában” - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 25. (Szentes – Szeged, 1997)

Polgár István é ez az írómányos csomagotska (Polgár István-féle változat)

Krónika meljis Szentes városának ...

70.

71 v.

72.

73.

74.

75.

76.

77.

Színt úgy rá szedték Tamást, és ezt a tagadásért,

De ez jó formán Czenknére, ránézni is alig mért,

Hogy ki légyen ez az aszony sokáig kételkedet,

Mint hogy mint az ördög, itten mindennel veszekedett,

Végtére tsak meg győződött és hive két szemének,

Noh, mond, nem hittem hogy Hlyen aszonyok teremjenek, Ne hidd Tamás, monda Czenkné, mert az tsak Fantázia, Valamit vaktába hinni, nem nagy Filozófia,

Nehidd még száz aszony fülét újaddal és öklöddel,

Be nem dugod, úgy túdod meg hogy mit láttál szemeddel, Nesze neked jámbor Tamás, jobb hogy halgattál volna, De ki jön ki ismét, bíz az Mária Magdolna,

A szomorú és bánatos, és a gyászos Magdolna, Befátyolozott artzával, bár ki se jött volna,

Sajnálom szegényt, mert annyit hány Czenkné a szemére Hogy a vatsora sem esik jó nekie estére.

Legalább már jó Magdolna, szépen beszély Czenknének, Mert ezer nyelvel sem felelsz meg az övenek,

Meg szollitya, édes Czenkné: nó jó, megkezdette,

Örülök sívesen rajta, hogy ide érkezhete.

De kevés beszédek után, szent Pál is ótt teremvén A dolog majd roszra fakad, melytől igen féltem én,

Mert bizonyítgatni kezdi apostoli módjával,

Figyelemre hozta Czenknét ékesen szollásával,

De még is keményén beszélt, a mint Gallitziába, írtam úgymond, írás marad, én nem írok hiába, Ahoztarthadd magad Czenkné, mert onnan meg láthatják, Mindenek, hogy kik legyenek, kik a mennyet meglátják,

Erre Czenkné nem ugyan az előbbeni módjával,

De még is keményen felel, aszonyi haragjával,

Úgy szollal meg jó apostol, hogy lehet az, hogy lehet, Holott a mint mondják, oda fő tolvaj is bemehet.

110