Takács Edit: Petrák-krónika, „meljis Szentes városának a legrégib idöktöl valló történetét … foglalja magában” - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 25. (Szentes – Szeged, 1997)

Polgár István é ez az írómányos csomagotska (Polgár István-féle változat)

Polgár István-féle változat

62. Hova vágyna ide még is a pokolra valója;

Nem ide való vigyék el a bolondok házába,

Biz az uram nagy eszeis, akkor elég bakot lőtt,

Midőn térdet hajtott a bálvány Isten előtt,

63. Mikor istentől eltérvén, bálványoknak áldózótt,

Bolondok házanélkül is eleget bolondozott,

Osztón kétszáz, feleséghez, meg háromszáz aszonyhoz, Nem nagy alkalmatlanság-e, kurázsi is ke! ahoz,

64. Mert a szép királyné ágya igazán szűkült akkor,

Hogy más fél esztendeig alig került rá a sór,

Mikor már az úrnak, hasa nagy volt, és torkig lakott,

A mikor már nem ette tsak, röhögte az abrakót,

65 A bőlts Salamon ezekre, nagyon készületlen volt,

Azért hogy okosan szóljon rá hirtelen nem is szólt,

Hanem a Prédikátziót elő vette s forgatta,

Semmire sem akadt benne, ejnye nó tüzes atta,

66. Egyszeribe tsúffá leszek azután az éneket,

Vette elő, ótt sints semmi, a példabeszédeket,

Mind hiába, megadta már nekünk Czenkné. példába, Csak jobb, édes atyám, menjünkbe a szobába,

67. Azonban ott benn a szentek, már nem is szégyenlették, Hogy igazán-szidta Czenkné, mindenek még szerették, Túkmálták ki az áltányra, a kit rá szedhettek,

Ha az is jó vágást kapott rajta nagyot nevettek.

68. Jónást igy szedték rá szegényt mint a Czethal hasából, Vesztére, ide éppen most is úgy bújt ki a szobából,

Mert Czenkné olyan asszony, hogy mindent mart harapot, Noh Jónás, mond: Hlyen asszonyt Ninivébe sem kapott.

69. Hej pedig de sok nyelve volt, de Czenkné rá ezt lökte, Jobb hogy azt vizsgálja kend hogy nő é már a füle,

Mi gondja az én nyelvemre, én emberül nyelveltem,

De tőkért az úr Istennel, mint kend, még sem pereltem,

109