Takács Edit: Petrák-krónika, „meljis Szentes városának a legrégib idöktöl valló történetét … foglalja magában” - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 25. (Szentes – Szeged, 1997)

Polgár István é ez az írómányos csomagotska (Polgár István-féle változat)

Krónika meljis Szentes városának ...

22

23

24. v.

25. v.

26. v.

27. v.

28. v.

29. v.

Ha az Isten éltet, küldök annyi vendéget néki,

Nem kell a kúlts, mert hiszen csak a sarkából vetné ki, így hát szent Péter az öreg az kúltsról nem aggódik, Hanem lehet, csak nem lehet, a régivel kínlódik

De az öreg, csak hogy kómór, únalmas és kedvetlen. Azt mondják, mert vén katona, mert régen vol Azt mondják, hogy azért, mivel élete már kelletlen; Kelletlen, mert vén katona, mert régen volt immár a, Hogy Málkús fülét levágta urának oltalmára,

Még avandzsírozhaték, níntsen reá tekintet,

Szegény, hogy németül nem túd, elébe más léptetett. Én is néztem azáltányrol, mint kűzkődik a bajjal, Fordulván rá mindenfelől a lelkek nagy robajjal,

Harmadikon negyediken keresztül is kiált rá,

Pap fiát nyújtván: Szent Péter, hallja az úr, írjön rá Mióta itt várakozom, Isten az mondhatója,

De szörnyű sok lelkek is ez, most kijőt a dúgója,

Még én itten bámészkodtam bizony észre se vettem, Hogy néhai Adám atyánk itt könyököl mellettem.

Hej! hallod é ez az igazi, nagy öreg az magyar,

Van ám átíl/a s dolmánya, hogy olyat senki sem var,

És mindjárt az eset után új módira szabatótt,

Legalább Mózes szí mondja, akor ő sem volt ótt,

Ott könyököl, mert kőpdősni a mennyek palotáját, Nem illő. tehát ótt szívja most a tajték pipáját,

A mint szívta, ősz bajúszán kospallagi gőzölgőt,

A körülte meghabzótt füst szakállára hömpölygőit Ótt tűnődött zsörtölődött, jöl érezte magába,

Azon hogy a maiaknak oly vékony keze lába.

Hiszen nézem az embert, egy lent álló fítzkóra,

Ugyan hogy ülne már ez fel valami jó csikóra,

Csak egy betsületes, izmos lelket köztük nem látók.

De meg fogta őket, úram, de meg fogta az átok,

104