Takács Edit: Petrák-krónika, „meljis Szentes városának a legrégib idöktöl valló történetét … foglalja magában” - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 25. (Szentes – Szeged, 1997)

Polgár István é ez az írómányos csomagotska (Polgár István-féle változat)

Polgár István-féle változat

30 v

31 v.

32 v.

33 v.

34 v

35 v.

36.

37. v.

Ott káromkodik vagy kettő, hogy nem egyszer zsírozzák, Gránátérosók volnának, de bíz azt csak majmozzák,

Az egyiket Abel fiam, a másikat Káin meg,

Ostorosnak, vagy bojtárnak, sem fogadta volna meg.

Még vége sem volt az ilyen tűnődésének,

Mikor egy lárma ada dólgót, ama élő fülének,

Mert Czenkné ott a kapába olyan perlést índita,

Melyei minden jó lelkeket majd ősze háboríta.

Én gondoltam, ezt a Czenknét, tüdődjól, hogy kítsoda, Mert tán júrátús korodban járhattál te is oda.

Elég az hogy ott lakót az őtpatsirte]6 úttzába,

Könnyen kapott legényeket az aszonyi horgába.

Szép s nyelves, mint nádi veréb olyan volt,

Bezzeg vissza csiripolta, a ki reá csírípolt,

Hát azonban csak kirántják a gyéként ő alóla,

És leeset, úgy meg íjet feleletet sem ada,

Hanem időmúlva, mikor ez útón jött eszére,

És szólhatott, hát szent Mihályt kotsist vette nyelvére, Odáig három mínúta, hogy óly atta lovat tart,

A mely őtett csak elhozta, pedig jöni nem akart,

Még hogy a kapához ért is, felettéb sértegette,

És a kótsíst panaszképen, bibasznak nevezgatta,

De szent Mihály, semmit sem szólt csak lovát óldózgatta, Úgy sem birt vona Czenknével, dolgára met ótt hagyta,

Aztán sem nyúgodótt Czenkné, mert nem fért a fejébe, Hogy veszett ótt jó tejfeles kávéja a csészébe,

Mindenem, mond, rendetlenül, a lopó a hordóba,

Az ágyam is vetetten, nínts ki seperve a szoba.

A cselédet is elküldtem, mint a bolond, más felé,

Pedig az is húntzfút, egy csep jóság sem szorúlt belé, Kamarám, pintzém záratlan, konyhakú/tsa benne,

Valami bolond bemenne igen sok kárt tenne,

16 a Pacsirta utcában

105