Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Glück Jenő: Áttekintés egy aradi vízügyi térképgyűjteményről (1784–1862)

mon Feuengger aláírásával hitelesített térkép felöleli mindhárom település területén található Marosszakaszt. Szemmel láthatólag különös figyelemmel részletezték a helyzetet a lippai piactér vonatkozásában, ahová az év folyamán messzeföldről hajtották fel az eladásra kínált állatokat (28-65). Még részletesebb képet rajzoltak az 1847-ben készült térképen (X-63).

Mint jeleztük a legátfogóbb térképészeti munkát a Maros alsófolyásán egy Rieger nevű mérnök végezte el, akinek keze alól számos, aláírásával hitelesített térkép került ki 1830 és 1838 között. Az általunk ismert első térképe Sajtény és Apátfalva közötti folyószakaszt mutatja be, különös gonddal felmérve a holtágat és a nagyobb méretű Barátszigetet (84-43). Munkája folytatásaképpen Arad-vidékét dolgozta fel. Két példányban készítette el Glogovác község árterületét felölelő munkáját. Az első térképet (39- 173), amely keltezetlen, 1837-ben nagyobb részletességgel és kiterjesztett terület berajzolásával ismételte meg (18-58).

Szintén két térképet mutatott be Arad város és Magyar-Pécska közötti folyószakaszról, amelyek keltezése 1832 és 1833. Felvételt terjesztett elő Arad város és Zádor- lak közötti folyószakaszrészletről is (X-70). Hasonló részletmunkálatnak tekinthető a zádorlaki Maroskanyartól a Magyar-Pécska határában lévő Gedus erdőség közötti helyzet bemutatása (58-40).

Ugyancsak 1833-ban készítette el Magyar- és Rác-Pécska községekkel határos Marosmeder részletes bemutatását. Ezt kiegészítette a déli oldalon elterülő Német Péter hasonló átnézetével. A munkálatot két példányban készítette el, részleteikben lényegében azonosak (X-70, 58-40). Valószínűleg a térképek 1833-as keltezése csupán előbbi tevékenységének megjelentetésére szolgálnak, mivel ugyanabban az évben előterjesztették a Maros-vonal és környék részletes térképét is a nagylaki zónában. A rendelkezésünkre álló példányból kiderül, hogy ez utóbbi nagyobb méretű vállalkozása három részletre tagolódott sajnos, az aradi gyűjteményben csupán a Sajtény—Nagylak közötti szakasz térképe került megőrzésre (81-6). Munkásságának újabb szakaszát jelentette megbízatása a Maros és a Csoltág összefüggésének tanulmányozása. E működése keretében 1835-ben felmérte a Csoltág teljes hosszát és vidékét és erről két példányban térképet készített (M. F. 859, 860). E feladatot újra kézhez vette 1837-ben és felmérte a Csoltágat, de szemmel láthatóan annak az elképzelésnek a fényében, hogy azt végképp elzárják és erre javaslattal is szolgált (13-69). A jelzett gyűjteményben található még egy Csoltágat ábrázoló térkép 1839-es keltezéssel, amelyről azonban csak gyaníthatjuk Rieger szerzőségét, mivel ezúttal aláírása hiányzik (143.121).

Időrendben utolsó nevével jelzett, ismert munkája Nagylak mezőváros vízrajzi környezetét vázolja fel 1838-as keltezéssel (10-64). Ehhez kapcsolódik ugyanabban az évben készült kiegészítő térképe, amely feltünteti a Maros árterületét a Nagylaktól délre eső vidéken is (14-34).

Rieger munkásságán kívül fellelhető a gyűjteményben még három további munkálat a Csoltággal kapcsolatban. Úgy látszik, hogy a hatóságokat e kérdés behatóan foglalkoztatta. Újabb térképet rendeltek, amelynek szerzője ismeretlen, csupán Sismits József János gyakornok látta el kézjegyével (M. F. 855). Ugyancsak térképet tervezett egy Postler nevű mérnök is (X-123).

A Maros kisebb-nagyobb mellékágai, elsősorban a Holt-Maros már 1821-ben tanulmány tárgya volt (72-107). A későbbi években számos esetben foglalkoztak kérdésé8