Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Glück Jenő: Áttekintés egy aradi vízügyi térképgyűjteményről (1784–1862)

len (9-1). Hasonló célból időpont megnevezése nélkül került a gyűjteménybe további öt hasonló tartalmú felvétel (66-49, 67-51, 68-52, 69-53, P 134). Az évtizedek folyamán bekövetkezett változásokat igyekeztek megismerni a „Maros Fluss Fixirung” című munkálat révén, amely 1860-ban készült (49-95).

Rövidebb szakaszokat számos térkép ismertet, amelyek időzítése a XIX. század első felére tehető, néhány azonban keltezéssel is el van látva. Közéjük tartozik Zám és Radna közötti folyószakasz átnézeti térképe (92-3). Ehhez szervesen kapcsolódik az a példány, amely bemutatja Radna és Szemlak közötti helyzetet (60-79). Szintén az időpont megjelölése nélkül készítette el egy ismeretlen mérnök és tehetséges rajzolója az egymással szemben elterülő Mondorlak—Szépfalu községpáros között kezdődő helyzetet, amely az Arad melletti, akkor önálló községeket alkotó Zsigmondházáig és Mikela- káig terjed (96-77). Temes megye marosi határának pontos partvonulatát 1833-ban készítette el (84-19). E csoportba sorolható a Tápé—Szeged szakasz bemutatása, beleértve a folyó hajlatát is (102-158).

Nagyszámú térkép kínál részletesebb ismertetést egyes települések határán átvonuló folyószakaszról. így például egy magyar nyelvű térkép Zám határában fennálló helyzettel ismertet meg (86-18). A közeli déli parton elterülő Pozsoga helység vízvédelmét megerősítendőre rendelt meg egy helyszíni felvételt, valószínűleg gátépítések előkészítése alkalmából (46-85). Szintén hasonló meggondolások nyomán készítettek tanulmányt 1830 júniusában Lalasinc és Belotinc körzetének részletes vízrajzi helyzetéről (60-17). Különös gonddal készült Milova határának vízrajzi térképe, ami érthető a korabeli község fontossága folytán, mivel határában jelentősebb bányák működtek és ezek termékei jórészben szintén vízre kerültek (36-36).

Nagyobb számú térkép maradt fenn a Lippától nyugatra eső vízvédelmi szempontból sokkal nagyobb kérdéseket felvető vidékről. A Maros ún. Gedus nevű „öblétől” a szemlaki szigetig terjedő folyószakasz külön felvételre került a hajózással és árvízvédelemmel kapcsolatos helyzete miatt (112-33). Német- és Ráczcsanád, valamint Szaravola marosi határa szintén gondosan készült el (57-163). Hasonlóképp jártak el Apátfalva— Zombor (Kiszombor), valamint Makó vidékének feldolgozása alkalmával, amelyet a XIX. század elejéről származó négy térkép őrzött meg (56-167, 38-8, 57-164, 55- 166). Makó—Ferencszállás területéről külön térkép készült (108-48). Deszk és Szőreg vízrajzának feltérképezéséről három térképet találunk (98-155, 101-160, 99-157). A Maros torkolatvidékét, valamint a Tiszának a megfelelő helyzetét külön vázolták fel, nyilvánvalóan az árhullámok ütemének illetve időzítésének megismerése végett, amelyet két példányban tanulmányozhatunk (47-82, 47-72).

Arad város katonai és gazdasági jelentőségénél fogva kiemelt érdeklődésre tarthatott számot. A XIX. század elejéről származtatjuk a vár és a város, valamint a környék felmérését, amely a gyűjteményben szerepel (M. F. 865). Utóbb több hasonló munkálat készült el és valamennyi kidomborítja, hogy a vár és a kapcsolódó polgári település a Maros fő és egyik nagyobb mellékága által körbezárt szigeten terül el (16-99, 26-42, 41-37).

A XIX. század elején Lippa még jelentős gazdasági élettel rendelkezett és vonzás- körzetéhez tartoztak az északi parton lévő Arad megyéhez tartozó Radna és Sólymos. A Maros „profiljáról” Sólymosnál 1828-ban készítettek felvételt, majd 1828 és 1833 között egy nagyobb kitekintésű térképpel fejlesztették a helyismeretet (91-19, 91-33). Si7