Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
risztikus világkongresszust jogilag tisztán katolikus egyházi rendezvénynek tekintette, mint ahogy az valóságosan az is volt. A Szent István-emlékévet viszont hivatalos állami rendezvénysorozatként kezelték, melyben természetesen erőteljesen megnyilvánult a katolikus vallási töltés, egybefonódva a világi elemekkel. S itt okozott problémát a nem katolikus felekezetek viszonya a Szent István-kul- tuszhoz. Mint ismeretes, a protestáns egyházak elvetik a szentek tiszteletét. így a Szent István-emlékév ünnepségsorozatába való bekapcsolódásuk jellege is eltért a katolikus egyházétól. A református és az evangélikus egyház vezetői ezért közös nyilatkozatot bocsátottak ki 1938 áprilisában az „István király jubileummal és az Eucharisztikus Világkongresszussal kapcsolatban”. A nyilatkozat szerint „István király a magyar államiság megalapítója, a keresztyén Magyarország legelső hittérítője, s ezeréves történelmünk egyik legnagyobb műveltséghőse, akinek felséges alakjáról a két egyház a jubileumi évben hálaadással emlékezik, részt kérve a nemzeti ünneplés nagy közösségéből is. Az Eucharisztikus Világkongresszussal, mint a római katolikus egyház ünnepével a református és evangélikus egyháznak nincs közössége. Míg egyrészt felhívja a lelkészeit, hogy híveiket hitükben erősítsék, másrészt hangsúlyozza, hogy a római katolikus testvérek ünneplését bántó hangnak zavarnia ... nem szabad. ”'0 Azonban a magyar állam is elősegítette a nem katolikus hívők bekapcsolódását az ünneplésbe, amikor az országgyűlés 1938. augusztus 18-án hozott 1938. évi XXXIII. törvénycikkének 2. §-ában augusztus 20. napját Szent István emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánította. > i így — nemzeti ünnep lévén — a protestáns templomokban szintén megemlékezhettek már az államalapítóról, anélkül, hogy hitelveik sérelmet szenvedtek volna. „A nemzeti ünneppé való avatás kétségtelenül megtörtént volna a protestánsok követelése nélkül is, mint az állami hódolat egyik ténykedése. Ámde az is kétségtelen, hogy kívánságuk is hozzájárult ennek megtörténtéhez.”^ — hangzott a korabeli katolikus vélemény. Az 1938. május 25—29-e között megtartott budapesti eucharisztikus világkongresszus hatalmas tömegeket megmozgató ünnepségsorozata teljes sikerrel zárult. Mint ahogy azt e tanulmány bevezetőjében már említettük, a kongresszus bezárását követő napon — május 30-án — került sor a Szent István-emlékév egyházi megnyitójára. A jubileumi év állami megnyitása június 25-én történt meg az Országház kupolacsarnokában, a Szent István Emlékév Országos Bizottságának díszközgyűlésével. A díszközgyűlésen Horthy Miklós kormányzó, Imrédy Béla miniszterelnök és Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter mondott beszédet. A jubileumi év hivatalos megnyitója után országszerte megsokasodtak az emlékünnepségek, szobor- és képleleplezések, újonnan épült, vagy felújított létesítmények átadásai. A hivatalos állami ünnepségek az 1938. augusztus 15. és 20. közötti napokban, az úgynevezett „Szent István hetében” összpontosultak. Augusztus 15-én felavatták a restaurált esztergomi Árpád-kori királyi palotát, és a Szent Tamás-hegyen Antal Károly Szent István-domborművét. Augusztus 16-án, 17-én és 19-én a budai Vár királyi palotájának márványtermében közszemlére tették ki a Szent Koronát. (A magyar történelem 10 * 12 10 Pesti Napló. Felelős szerkesztő: Mester Sándor. 1938. április 2. 9. p. >> Magyar Törvénytár. 1938. évi törvénycikkek. Jegyzetekkel ellátták: Dr. Degré Miklós és Dr. Várady-Brenner Lajos. Franklin-társulat kiadása, Bp. 1939. 527—528. p. 12 Dr. Czékus Géza: Szent István ünnepének nemzeti ünneppé avatása mit hozott gyakorlati szempontból? = Egyházi Lapok. Felelős szerkesztő: Czapik Gyula. 1938. augusztus, 162—165. p. 72
