Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években
kok. Sokáig „divat” volt az 1931—39 között évente megrendezett előadássorozat újszerű ötletét és megvalósítását egyedül Hont Ferencnek tulajdonítani,79 de napjainkban már Klebelsberg kultuszminiszter neve is fel-felbukkan, ha a játékok történetéről esik szó. Pedig ez esetben a tehetséges fiatal, progresszív szakember, Hont Ferenc (aki tagja a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának) elképzelése találkozott a konzervatív kul- túrpolitikus, Klebelsberg törekvéseivel. Hont Ferenc is évekig készült az általa megálmodott színház létrehozására, s terveit minden lehető fórumon igyekezett elfogadtatni. Ugyanakkor a kultuszminiszter Európa felé tekintő koncepciójától sem volt idegen egy, a salzburgihoz hasonló kulturális érték létrehozása Magyarországon, s szokásához híven nyilvánosan is igyekezett e tervnek híveket szerezni. Életrajzírója, Huszti József a következőképpen örökítette meg a szabadtéri színház ötletének születését: „Amikor a Templom-téri építkezés állványai még álltak, Klebelsberg... fantáziájában felbukkant az ötlet, hogy a gyönyörű zárt téren szabadtéri előadásokat lehetne rendezni. Az ötletet a salzburgi játékok adták... A kérdést szokása szerint előzőleg behatóan tanulmányozta.” so Mindenesetre 1931. június 13-án sikerrel lezajlott az első előadás, ahol Voinovich Géza Magyar Passióját mutatták be. Az előadás megteremtésében pedig komoly része volt Klebelsbergnek is, aki a feltételek biztosítását vállalta: az anyagi kockázatot a kultuszminisztérium viselte, beszerezték a jelmezeket és a kellékeket a Nemzeti Színházból, a közönség számára ún. „krajcáros” különvonatokat indítottak Szegedre. Nem kis szerepe volt Klebelsberg tekintélyének abban, hogy a város vezetősége is elfogadta az újszerű vállalkozást. Maga a miniszter elégedetten nyugtázta az előadás után: „A Szabadtéri Játékok bevezetésére irányuló kísérlet teljes sikerrel végződött.”8> A későbbiekben kibővített repertoárral, többek között a Hont Ferenc által színpadra állított Tragédiával, évről évre sikeresen rendezték meg a szabadtérit, s minden probléma és ellentmondás ellenére ma is Szeged egyik legvonzóbb rendezvénye. Talán e kiragadott példák bemutatásával is érzékelhetővé vált az a változás, mely városunk szellemi életében a huszas években bekövetkezett. Tudjuk, hogy az így nyert kép korántsem teljes, hiszen sokkal differenciáltabb és sokrétűbb ennél a valóság. Az intézmények, alkotóműhelyek, egyesületek, könyvtárak és munkásotthonok, a színházi és zenei élet olyan sokszínűsége volt jellemző ebben a korszakban, melynek bemutatása túllépi e munka kereteit. Elég, ha belelapozunk az ebben az időben született monográfiákba, 82 — melyek egyébként szintén az ekkor született szellemi produktumok számát gyarapítják — s máris láthatjuk, hogy mi minden maradt ki ebből a rövid összefoglalóból. Azonban csak arra válalkozhattunk, hogy utaljunk azokra a folyamatokra, melyek hosszú távon, napjainkig hatóan befolyásolták Szeged kulturális életét a felsőoktatás, az egyetem megjelenése által. A kulturális fellendülést azonban nemcsak ezek az események és intézmények jelzik a huszas években Szegeden. Komoly erőfeszítések történtek az alsóbb néposztályok oktatásának, művelődésének biztosítására is. Miközben Szeged egyetemi várossá válik, 79 * 81 82 79 Péter László: Szeged. Panoráma 1986. 27. p. so Huszti József: i. m. 290. p. 81 Kovács Ágnes: A Szabadtéri Játékok első korszaka. In.: Szeged c. folyóirat 1990/10—11. sz. 54-55. p. 82 Szeged — Magyar városok monográfiája I. Bp. 1927. Csongrád vármegye — vármegyei szociográfiák. Szeged-Bp. 1937. 62
