Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években
rát kapott az egyetem több volt hallgatója is, pl. Baráti Dezső, Ortutay Gyula, vagy a szegediek számára különösen kedves Bálint Sándor, aki 1927-ben végzett, s 1934-ben már egyetemi magántanár volt, s Szeged története, irodalma, néprajza tekintetében életműve máig mértékadó. Dolgozatunk célja elsősorban a szegedi felsőoktatás kialakulásának bemutatása, valamint annak a — nehezebben megfogható — hatásnak a tettenérése, melyet ezek az intézmények a város kulturális életére gyakoroltak. Ez azonban természetesen nem korlátozódott csupán az egyetemre és a főiskolákra, hanem hatással volt az egész helyi szellemi életre, polgár és város viszonyára, a helyi nyilvánosság alakulására. Egy újfajta szellemiség kezdett kibontakozni, ami elsősorban a város kulturális életében érhető tetten, így utalnunk kell azokra az új kezdeményezésekre, melyekben ez megnyilvánul, bár a korábbiak közül is továbbélnek a legfontosabbak (1. pl. Dugonics Társaság). Ezek közül az új kezdeményezések közül kettőt emelünk ki, melyeket legjellemzőbbnek érzünk. Az egyik inkább regionális jelentőségű, s egy új városi polgári magatartást reprezentál, a másik országos, sőt később nemzetközi rendezvénye a városnak. 1928-ban új hetilap indult Szegeden, a Szegedi Szemle, mely városfejlesztési hetilapként aposztrofálta magát. Azzal a szándékkal adták ki, hogy fórumot teremtsenek a polgárok számára különféle várospolitikai kérdések megvitatására. A lap kiadója és felelős szerkesztője Gerő Dezső volt, szerkesztőbizottságban pedig a helyi közélet, kultúra reprezentáns személyiségei működtek közre, így pl. Berzenczey Domokos, Tonelli Sándor, Cs. Sebestyés Károly, Szalay József, néhány egyetemi oktató, akiken kívül a szerzők között ott találjuk Somogyi Szilvesztert, Rerrich Bélát, vagy éppen Klebelsberg Kunot is. A szerkesztők így fogalmazták meg feladatukat: „... minden országos és napi politikán felülemelkedve, a társadalom egyes rétegeit elválasztó bármilyen körülményre való tekintet nélkül, egyedül és kizárólagosan csakis Szeged nagyságáért, fejlődéséért, szépítéséért és gazdagításáért szállunk síkra a tudás és meggyőzés békés fegyvereivel”.7» Ennek szellemében igyekeznek a várospolitika, a kulturális élet aktuális kérdéseit bemutatni, több oldalról megvilágítani. így pl. a városfejlesztési kérdések igen gyakran helyet kapnak a lapban, de általában is, minden, a város közönségét foglalkoztató problémát bemutatnak. A többoldalú megközelítés azt is jelenti, hogy vitára is lehetőség van, eltérő vélemények és hozzászólások is nyilvánosságot kapnak. Említettük már, hogy figyelemmel kíséri és tudósítja a Dóm téri építkezéseket, igényes építészeti, művészettörténeti cikkekből ismerheti meg az olvasó a munkálatok részleteit. Ne higy- jük azonban, hogy kizárólag a helyi várospolitika foglalkoztatta a lapot: igyekeznek a szegedi viszonyokat más magyar városokkal összehasonlítani, s megtalálni Szeged helyét a korabeli tárdadalomban. Ezzel összefüggésben 1931-ben Magyar városok címmel új rovatot indítanak, s bemutatják pl. Debrecen, Győr, stb. várospolitikáját is. A tekintélyes szerkesztőbizottság biztosítja a kor viszonyai közt kiemelkedő, magas színvonalát a lapnak. Sajnálatos, hogy Klebelsberg halála után, aki lelkes támogatója volt a lapnak, az átalakul, majd meg is szűnik, hiszen a kutatónak is értékes adatokat szolgáltat a város e korszakára vonatkozóan. A másik kezdeményezés, mely a húszas-harmincas évek fordulóján jelentkezett Szegeden, napjainkig hatóan érdekes színfoltja a városnak: a Szegedi Szabadtéri Játé- 78 78 Szegedi Szemle, 1929. január 21. 61
