Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években
elvét is szolgálja, hogy a főváros mellett legyenek hatalmas vidéki művelődési gócpontok is, a főváros ne nyeljen el minden magyar kulturális intézményt.”« Az egységesítés során elsősorban összevonta a két meglévő főiskolát, amit az egységes képzés szükségességén túl racionalizálással és takarékossággal is indokolt. A két intézmény összevonásával megvalósult koedukáció modernizációs törekvéseket is szolgált, ami a kultuszkormányzat többször hangsúlyozott törekvése volt. Az intézkedések nyomán a diplomázás módja is egységes lett: az Országos Polgári Iskolai Tanárvizsgáló Bizottság adta az oklevelet a végzett hallgatóknak. Ennek az országos illetékességű bizottságnak a Szegedre helyezett főiskola biztosított székhelyet, elnökévé pedig Huszti Józsefet nevezték ki.« A reformmal a felekezeti képzés is háttérbe szorult, egyedül a budapesti Angolkisasszonyok foglalkoztak továbbra is tanárképzéssel, de az itt végzett hallgatók is Szegeden diplomáztak. Ugyanakkor az egyházi tanárképzők megszüntetése mellett arra vonatkozóan is intézkedett a kultuszminiszter, hogy az egyházi fenntartású iskolák leendő szerzetes tanárnői is részt vehessenek a képzésben a szegedi főiskolán. Gondoskodott rendjük követelményeinek megfelelő elhelyezésükről is.42 * 44 45 46 A képzés színvonalának emelésére vonatkozóan Klebelsberg az egyetem és a főiskola olyan kooperációját képzelte el, amelyben a magasabb tudományosság jegyében egyik szaktárgyukat az egyetemen hallgatják a tanárjelöltek, míg a gyakorlat, a módszertan, a didaktika oktatása a főiskolán folyik.« Ez nyilvánvalóan magas követelmény volt, sokan bírálták is érte a kultuszminisztert. Ugyanakkor a hallgatók rendszeres egyetemi képzése vitathatatlanná tette a magasabb színvonalat és a korábban kétségbevont főiskolai rangot. Ezen túl az új rendszerben emelkedett az egyetem bölcsészeti és természettudományi karán a hallgatói létszám, ahogyan arra a fentebb már utaltunk. Bár kezdetben ellentmondásosan és zökkenőkkel, de mégiscsak működött ez a koncepció. Az együttműködés szabályozása azonban végleges formát csak 1935-ben nyert, amikor elkészítették és kiadták a főiskola szervezeti szabályzatát.« A koncepció harmadik eleme, a főiskola Szegedre helyezése mellett így érvelt Klebelsberg: „...okos dolog-e a főiskolai ifjúságot mind a fővárosba csődíteni, ahol ki van téve minden kísértésnek? Sokkal szívesebben látom azokat a kis intim vidéki városokat, amelyekben munkával tölti az ifjúság az idejét és nem semmittevéssel.”47 48 A koncepció megvalósításához számos problémát meg kellett oldani: a főiskola elhelyezését, majd leköltözését, gyakorló iskola létrehozását, internátust biztosítani a hallgatóknak, és nem utolsó sorban meggyőzni a tanári kart a döntés helyességéről. Mindehhez ismét szükség volt Szeged város fogadókészségére is. 1926-ban megállapodás született, hogy a Boldogasszony sugárúti polgári iskola épületét átadja a tanárképzés céljaira. Emellett a közgyűlés arról is határoz, hogy a Boldogasszony sgt. 2-4-6. által határolt területeket is megszerzi, ily módon biztosítva a későbbi főiskolai építkezéseket, és főiskolai és egyetemi kollégium létrehozását.4* 1927. október elsején a közgyűlés arról is dönt, hogy a Délmagyarországi Közművelődési 42 OL. A Magyar Királyi Minisztertanács iratai 612-11/14. « OL. K 502 VKM 97698/1928. sz. irat 44 OL. K 612 VKM 26/1929. sz. irat 45 Huszti József: Gróf Klebelsberg Kuno életműve. Bp. 1942. 231—235. p. 46 Dr. Bereczki: i. m. és CsML. Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Igazgatótanács 93/1930. sz. irat. 47 Klebelsber Kuno: Világválságban. Bp. 1931. 276. p. 48 CsML. Szeged város közgyűlésének iratai 122/1926. 54
