Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években
gári iskolák mellett, hogy azok az alsó középosztály kulturális felemelkedését hivatottak szolgálni.40 A polgári iskolák ügyének rendezésével összefüggésben kívánta megoldani a tárca a polgári iskolai tanárképzés helyzetét is. Eötvös említett törvénye a polgári iskolákban működő oktatók képzéséről egyáltalán nem intézkedik, csak utóda, Trefort Ágoston rendeletére nyílt meg 1873 őszén a Polgári Iskolai Tanárképző (Pedagógium) és a Polgári Iskolai Tanámőképző (Erzsébet Nőiskola). Ezen iskolák az ország első tanárképző intézetei voltak, melyek ekkor még kétéves képzési idővel rendelkeztek, ami később három évre emelkedett. Főiskolai rangot csak 1918-ban kapott a két intézmény. Ezek a főiskolák azonban nem tudtak igazán beilleszkedni a magyar felsőoktatás rendszerébe, rövidebb képzési idejükkel, és á végzétt hallgatók besorolásával, akik magasabb végzettségük ellenére többnyire a tanítókkal egyenlő statusban voltak.« Már Klebelsberg minisztersége előtt is történtek kísérletek a helyzet rendezésére, de eredmény csak ekkor született. A kultuszminiszter 1926-ban kezdte meg az előkészítő munkálatokat, s tárgyalásokat kezdett Somogyi Szilveszter polgármesterrel a főiskola esetleges szegedi elhelyezéséről. A már említett 1927-es törvényben keresztülvitte, hogy szabad kezet kapjon az ügy rendezéséhez: a 9. § rögzíti a felhatalmazást, hogy rendeletileg szabályozhatja a tárca a polgári iskolai tanárképzést és képesítést. Klebelsberg elképzelése a következő volt: — egységesíteni kell a tanárképzést (s ezzel a felekezeti befolyást is csökkenteni) — emelni kell a képzés színvonalát és a képzési időt — vidékre kell helyezni az ilyen módon megreformált tanárképzést, a decentralizáció elvének alapján. A Magyar Királyi Minisztertanács 1928. július 15-én tárgyalta a polgári iskolai tanárképzés ügyét. Az erre az alkalomra készült előterjesztésben foglalja össze a legszemléletesebben a tanárképzésről vallott elveit a kultuszminiszter: „...a polgári iskolai tanárképzést reformálni és az egyetemi oktatással kapcsolatba hozni szándékozom. A polgári iskolai tanárképzés... ma Budapesten két önálló főiskolában folyik. A tanárképzésnek a szegedi tudományegyetemmel való egybekapcsolása nemcsak személyzeti megtakarítást, és a két főiskolának összevonást, tehát jelentékeny egyszerűsítést jelent, hanem a polgári iskolai tanárképzés színvonalát is emeli azzal, hogy az egyetemmel jut kapcsolatba. De sokat várhatunk ettől a reformtól a polgári iskolai tanárok szellemének átalakulása szempontjából is. Minthogy a polgári iskolai tanárok nagyobb része vidéki városokban és nagyobb községekben működik, előnyös, ha kiképzésüket is vidéki, falusi és tanyai környezettel bíró városokban nyerik, ahol a jövendő működési terüket jobban megismerhetik, mint eddig a fővárosban, amelynek megszokása őket a vidéki élettől már eleve elidegenítette. A szegedi egyetemre azért esett a választásom, mert ezen egyetem a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar mellett külön mathematikai, természettudományi kar is van szervezve, tehát a tanárok szabályszerű kiképzése minden tanulmányi irányban biztosítható. Egyben a reform kultúrpolitikámnak azt a sarkalatos 40 41 40 Magyar törvénytár 1927. Bp. 1928. 157. p. 41 Dr. Bereczki Sándor: A tanárképző Főiskola 100 éves története. Szeged, 1973., valamint T. Molnár Gizella: A polgári iskolai tanárképzés és annak reformja. In.: Gróf Klebelsberg Kuno emlékezete. Szerk.: Klebelsberg Éva. Bp. 1994. 53
