Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években

városban, a közvélemény és a sajtóorgánumok folyamatosan figyelemmel kísérték az eseményeket. Különösen szembetűnő a Szegedi Szemle folyamatos és alapos tájékoztatása, mely a klinkertéglától az orgonáig, a templomlépcsők szélességétől a megváltozott forgalmi rendig minden témával részletesen foglalkozott. Érdekes és tanulságos Rerrich Béla személyes beszámolója a tervezés és kivitelezés szakmai „titkairól”.32 Az 1928- ban kezdett építkezés 1930-ra be is fejeződik, kialakul a Dóm téri épületegyüttes, melyhez Szeged város 7,5 millió pengővel és a telkekkel járult hozzá. A Templom tér átadása fényes ünnepségek keretében 1930 októberében történt. Az egyetem rektora örömmel nyugtázhatja beszámolójában: „... nemcsak a mai időkben oly véghetetlen fontosságú orvos- és természettudományok számára a külföld által is megbámult és megirigyelt kutató és tanító intézeteket emelt, de egyúttal egy páratlan szépségű építészeti remekkel is gazdagította nemcsak Szeged városát és a mi egyetemünket, de az egész országot is” (ti. Klebelsberg).33

A kultusztárca tervei szerint az egyetemi építkezések még tovább folytatódtak volna, azonban a gazdasági válság elsodorta a bethleni konszolidációt, a kormányt, s vele Klebelsberget is. Már 1930-tól az egyetem költségvetésének folyamatos lefaragása történt, a későbbiekben pedig még inkább romlottak a körülmények. Az 1930—31-es tanévben — még Klebelsberg közreműködésével — kapott ugyan az egyetem a Rockefeller Alapítványtól 119 ezer dollár segélyt, sőt további évi segélyekre is kapott kilátást, a kormányzati támogatás, Szeged kiemelt helyzete megszűnt, sőt egy ideig az egyetem léte is veszélyben forgott.34 Közismert, hogy Klebelsberg decentralizációs törekvéseivel szemben utóda, Hóman Bálint épp ellenkezőleg, központosítást szorgalmazott. 1933- ban Hóman a költségek csökkentése és a racionalizáció jelszavával olyan terveket dolgozott ki, melyek megvalósulása esetén (pl. az egyik vidéki egyetem megszüntetése) a szegedi egyetem mindenképpen vesztes lett volna. Az elképzelés azonban hihetetlen felzúdulást okozott a városban, tiltakozások sorozatát indította el, s a szegedi társadalom egységes fellépését eredményezte. Végülis mindössze 8 tanszéket szüntettek meg, s ez — bár veszteséget jelentett — kifejezett politikai sikerként könyvelhető el, bár Szeged város addigi kiemelt támogatottsága teljesen megszűnt.35

A város kiállása az egyetem mellett több okkal is magyarázható. Az egyetem iránti régi elkötelezettségen és az anyagi áldozatvállaláson túl a lakosság megélhetésében is fontos szerepe volt az intézménynek. Jól látja ezt az 1931-es rektori beszámoló: „...az egyetem azokat a hatalmas anyagi áldozatokat, amelyeket Szeged városa érte hozott, nemcsak kultúrmunkájával hálálja meg, hanem nagy háztartásával jelentős és ma már nélkülözhetetlen szerepet tölt be Szeged gazdasági életében. ”36

Az egyetem megtartását a hallgatói létszám folyamatos emelkedése is indokolta. Míg az első szegedi évben éppen elérte az ezret a beiratkozott hallgatók száma, sőt a második félévben (amikor mindig csökken a létszám) csak 900 körül volt, 1930 őszén már 2041 hallgató iratkozott be:37 32 33 34 * * *

32 Szegedi Szemle, 1929/2., 6., 9., 20—21., 24., 30—31., 33., 38., 41. számai, illetve az 1930-as évfolyam szinte mindegyik száma folyamatos tudósítást közöl.

33 Beszámoló... 1930/31. 6. p.

34 Uo. 9. p.

33 Szabó— Zallár: i. cikk 42—43. p.

33 Beszámoló... 1930/31. 6. p.

33 Beszámoló... 1930/31. 6. p.

51