Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években

építkezés zajlott (pl. Hősök Kapuja és a tanítói intemátus, OTI-ház), s a városfejlesztés- rendezés inkább csak az ínségmunka segítségével történt (pl. feltöltési munkálatok).'7

Azt is látnunk kell mindezek mellett, hogy a leglátványosabb építkezések és eredmények idején is, a szépülő belváros ellenpontjaként ott voltak a Nagykörúton és a körtöltésen kívül eső városrészek és a tanyavilág is, melyek nyilvánvalóan kevésbé fejlődtek. Itt is folytak fejlesztések (tanyai iskolák, kultúrház, templom, kisvasút, Somogyitelep, stb.), de korántsem a belvárosihoz hasonlítható mértékűek.

Összegzésül elmondhatjuk, hogy Szeged a két világháború közötti korszakban, elsősorban a huszas évek második felében részint kivételezett helyzete, részint saját erőfeszítései révén igen nagy fejlődésen ment keresztül. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kitűnő városi főépítész, Berzenczey Domokos 1937-es keltezésű beszámolója, melyből kitűnik, hogy a városban a háború után létrejött „közcélú alkotások értéke 52 millió pengő” volt, ami átszámított értéken 5 millió pengővel több volt, mint a nagy árvíz utáni újjáépítések értéke.'« E kétségkívül imponáló adat feltétlenül jelzi a változások mértékét, melyek Szegeden ez idő tájt zajlottak. E változások közül is kiemelkedik az iskolaépítések és az egyetemi „művek” sorozata, mely — Berzenczey szavai szerint — „a város fejlődésében legdöntőbb, s történetében a leginkább korszakalkotó jelentőségű” volt, s melynek hatása máig meghatározó.'9

Önmagában az egyetem és a püspökség megjelenése Szegeden kényszerűség következménye volt. Klebelsberg kultuszminiszter volt az, aki igyekezett a szükségből előnyös helyzetet teremteni, és az Alföld szellemi központjává emelni a várost. Ehhez jó alapot jelentett Szeged korábbi szellemi fellendülése és a középiskolák hagyománya. Ez azonban a kultuszminiszter nézete szerint még kevés: „Nálunk a múltban nagy iskolavárosnak keresztelték el már az olyan helyeket is, ahol egy-két középfokú tanintézet van. Csak áltattuk magunkat! — Igazi kultúrgócpont csak az, ahol egyetem is van. Egyetemével Szeged belép a nagy kultúrvárosok sorába.”20 E cél megvalósulása érdekében minden meglévő erőt összefogva kezdett a klinikák és az egyetemi épületek létrehozásához, a püspökséggel együttműködve. A Csanádi püspök, Glattfelder Gyula, aki kora nagy műveltségű főpapja, kiváló egyházszervezője volt, aki Somogyi polgármester mellett szintén igen jó partnere volt Szegeden Klebelsbergnek tervei valóraváltásában. így az egyház és a kormányzat törekvései kiegészítették, erősítették egymást: „...az állam és az egyház között gyönyörű együttműködés mutatkozott akkor, amikor közösen vállalkoztak a templom előtti tér kiképzésére... Csanád széles látókörű püspöke egyesítette a maga erejét az állam erejével, és közösen hirdettünk építőművészeti pályázatot... ”21 — írja a Dóm téri épületegyüttes elkészültekor.

Az 1872-ben alapított kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem nehéz helyzetbe került a város román megszállása után, hiszen szinte egyik napról a másikra román egyetem lett belőle. A magyar professzorok, akik az új állapotokat nem tudták elfogadni, a hallgatókkal együtt távozni kényszerültek. Budapestre mentek, ahol átmenetileg befogadták a menekülteket. 1921 májusában fogadta el az országgyűlés a már említett XXV. törvénycikket, mellyel legalábbis egyelőre megoldódni látszott az egyetem sorsa: 17 * 19 20 21

17 Csongrád vármegye. Bp. 1937. Szeged c. fejezet 98—99. p.

is Uo. 100. p.

19 Uo. 97. p.

20 Klebelsberg Kuno: Neonacionalizmus. Bp. 1928. 103. p.

21 Klebelsberg Kuno: Világválságban. Bp. 1931. 277. p.

48