Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években

éveiben egy időben szinte egyszerre történt a szegedi városrendezés: fogadalmi temp­lom és püspöki székhely, egyetem, kutatóintézet, klinikák, polgári iskola tanárképző, népiskolák és kisdedóvó, játszóterek és uszoda, népkönyvtárak és mezőgazdasági iskola emelkedtek egymás után, hogy csak a „kulturális jellegű” beruházásokat említsük. Mindez természetesen nagy terheket rótt a városra is, hiszen a kormányzati kölcsönöket vissza kellett fizetni, és saját erőt is fel kellett mutatni, ahhoz, hogy eredmények szület­hessenek. Klebelsberg nem „jótékonykodott”, sokkal inkább lehetőségeket biztosított, amivel viszont élni tudott Szeged városa. Közismert Somogyi polgármester utódjának, Pálfy Józsefnek a nyilakozata: „Klebelsberg bármilyen jóakarója volt Szegednek, tőle ingyen semmit sem kaptunk.” Nem véletlen, hogy a nagy építkezések ideje alatt, 1926 és 1930 között a város adóssága 23 millió pengővel nőtt.11 12 13 14 * 16 A városra és az adófizetőkre háruló terhek kétségtelenül igen nagyok voltak, az is igaz azonban, hogy az építkezések Szegeden olyan munkalehetőségeket és megrendelé­seket biztosítottak, melyek az építőiparban, de más iparágakban is sok ember számára adtak munkát. Klebelsberg maga is utal rá több alkalommal, hogy az építkezések nem­csak tudománypolitikai és várospolitikai szempontból fontosak, hanem a gazdaság is nyer ezekkel, hiszen tömegek számára adnak kenyérkereseti lehetőséget. 12 Hogy ez va­lóban így volt, arról a korabeli szegedi sajtó is tudósít. Klebelsberg halálakor pl. arról, hogy a szegedi szociáldemokrata munkásság is gyászolja a minisztert, hiszen szegedi al­kotásai munkaalkalmakat teremtettek számukra. 13 1929-ben az építkezések során a Dél- magyarország a következőket közli a szülészeti klinika építkezésével kapcsolatban: a klinika építői szegedi vállalkozók, Erdélyi András és fia, és Brenner Irma voltak, akik csak ennél a klinikánál 300 embert foglalkoztattak, de ők voltak a kivitelezők a többi klinika építésekor, illetve a tanárképző főiskola és gyakorló iskolája munkálatainál is. Ezenkívül szegedi vállalkozók végezték a festési és bádogos munkákat, fa berendezé­sek, vas bútorok szállítását, stb. Egészében a klinika közel 2 millió pengőbe került, ami a következőképpen oszlott meg: épület és épületfelszerelés: 955.300 pengőt szegedi, 772.000 pengőt fővárosi vállalkozóknak fizettek ki. Berendezés és felszerelés: 155.343 pengőt szegedi, 13.420 pengőt budapesti szállítóknak fizettek. 14 Az idézett tudósítás azt jelzi, hogy megvalósult a városi közgyűlés 1926-ban hozott határozata, mely arról in­tézkedik, hogy az egyetemi építkezések kivitelezési munkálatait szegedi iparosok végez­zék el, ha arra lehetőség van.is Másutt Körmendy Mátyás, a szegedi Ipartestület elnöke fejti ki, hogy az építkezések a szegedi iparosságnak igen nagy segítséget jelentenek, hi­szen az ország szélére került városban nem voltak megrendelések, nem volt munka. Mi lenne a sorsa a szegedi iparosnak, ha nem építkezne a kultusztárca? — teszi fel a kérdést az elnök. 16 A Bethlen-kormány bukását is okozó gazdasági válság miatt természetesen Szege­den is megtorpant a beruházások lendülete, s a huszas évek második felének mértékét már a válság múltán sem érte el többé. A harmincas években már csak egy-egy nagyobb n Szeged története IV. (Szerk.: Serfőző Lajos) Szeged, 1994. 580. p. 12 Huszti József: i. m. 210. p. 13 Klebelsberg emlékezete. Széphalom Könyvtár Szeged, 1933. 17. p. 14 Délmagyarország, 1929. szeptember 1. is CsML. Szeged Város Közgyűlésének iratai 121/1926. 16 Szegedi Szemle, 1929/2. sz. 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom