Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években

kult ma is érzékelhető értelmiségi jellege, kiépült az a kulturális infrastruktúra, mely napjainkban is működő érték.

E változásokban kitüntetett szerepe volt a korszak kiemelkedő kultúrpolitikusá- nak, a Bethlen-kormány kultuszminiszterének, gróf Klebelsberg Kunonak, akinek Szeged igen sokat köszönhet.

E keretek között lehetetlen Klebelsberg sokoldalú munkásságát részletesen elemezni. Ki kell azonban emelnünk elméleti tevékenységét: a kulturális élet, a kultuszminiszteri tevékenység újraértelmezése, reformja, s az egésznek alapot adó ideológia kidolgozása fűződik a nevéhez. Figyelemreméltó emellett az új elvek gyakorlatba való átültetése. Hiszen ő saját magát mindig a „tettek emberének” vallotta, s valóban hihetetlen energiát és szervezőkészséget mutatott a kultúra ügyeinek bonyolításában. Eltervezte és megvalósította azt az intézményrendszert, melyben elképzelései a gyakorlatban is megtestesülhettek, az elemi iskolától a kutatóintézetekig. Harmadikként meg kell említeni a nyilvánossággal való folyamatos kapcsolattartást: céljait, eredményeit igyekezett rendszeresen közzétenni, elfogadtatni, népszerűsíteni.

A korábban tapasztalható elhallgatás és félremagyarázás után az utóbbi időben végzett kutatások és elemzések alapján ma már reális képet kaphatunk Klebelsberg munkásságáról. Ismerjük és a kor viszonyaiba helyezve értelmezzük neonacionaliz- musát és a kultúrfölény elvét, mely tevékenységének ideológiai alapját jelentette. Számbavettük iskolaépítő törekvéseit, tudjuk, hogy kulturális intézményrendszerünk jelentős részének létrehozása fűződik nevéhez. Talán kisebb hangsúlyt kapott munkájának az a területe, mely a közvéleménnyel való kapcsolattartást célozta, mellyel híveket és támogatókat kívánt szerezni kultúrpolitikájának.2

Klebelsberg legfőbb ereje abban rejlett, hogy nemcsak saját kora elvárásait tartotta szem előtt, hanem annál jóval messzebbre tekintve, a jövő követelményeinek is meg akart felelni. A bethleni konszolidáció politikai és gazdasági programjához igen nagy hangsúllyal kapcsolódott a kultúrpolitika, melynek megvalósítására a kor legmagasabb szellemi színvonalához méltó eszközökkel vállalkozott Klebelsberg. Még politikai ellenfelei és későbbi bírálói is elismerték, hogy nagyformátumú, tudós politikus volt, aki szinte megszállott elhivatottsággal, ugyanakkor nagy hozzáértéssel, szervezőkészséggel, kora legmodernebb metodikáját felhasználva intézte a magyar kultúra ügyeit. A realitások embereként, az adott lehetőségeket kihasználva, a szükségből erényt kovácsolva próbálja kulturális életünket talpraállítani, s legalább a „kulturális leszereléstől” megmenteni az országot. Ugyanakkor mert és tudott álmodni, a jövő felé tekinteni, s a modem törekvéseket alkalmazni. Munkásságának voltak olyan területei, melyekben bámulatos előrelátásról, modem gondolkodásmódról tett tanúbizonyságot, hiszen a kultúra és gazdaság összefüggéseinek felismerése, vagy a természettudományok jelentőségének hangsúlyozása az ő korában nem volt olyan magától értetődő mint napjainkban. Ráadásul nem elégedett meg e hangzatos eszmék megfogalmazásával, hanem a gyakorlatban is ezek megvalósításán fáradozott.

2 Klebelsberg újraértékelése: Szeged c. folyóirat 1990/10-11., 1990—91/12—13., 1995. július-december, és 1996. január, február, márciusi számai, valamint Klebelsberg az iskolaépítő (Szerk.: T. Molnár Gizella) Szeged, 1992., Gróf Klebelsberg Kuno emlékezete (Szerk.: Klebelsberg Éva) Bp. 1994., Gróf Klebelsberg Kuno emlékezete (Szerk.: Zombori István) Szeged, 1995.

44