Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években
Gróf Kiebelsberg Kuno kultúrpolitikai elképzelései és gyakorlata fokozottan érvényesültek Szegeden. Mi motiválta a kultuszminisztert, hogy éppen ez legyen az a város, melynek „népével lelki és politikai közösségre” talált, ahol kultúrpolitikája kiteljesedhetett? Ezt kutatva több szempontot is figyelembe kell vennünk, hiszen több oka is volt arra, hogy épp Szegedet szemelje ki „fő művének”, mely egyaránt kiváló színtérnek kínálkozott a decentralizáció, az egyetemi gondolat és az alföldi gondolat megvalósításához. Bár Klebeisberg nagyon tisztelte Eötvös és utódai munkáját, melyet a magyar kultúra érdekében végeztek, mégis elhibázottnak tartja a korábbi fejlesztés, a kulturális beruházások földrajzi elhelyezését, hogy tudniillik a történelmi Magyarország szélső területeit fejlesztették, míg a középső területeket sokkal kevésbé. Kárhoztatja a dualizmus idején kialakult mértéktelen Budapest-centrikusságot is. Ennek következtében egyik fő ideája a decentralizáció volt. „Legyen egy világvárosunk, de legyen néhány európai nagyvárosunk is ... a nemzetek életében minden egyes kommunitasnak megvan a maga külön városegyénisége, és sajátos hivatása” — írja.3 Ennélfogva igen fontosnak találta a vidéki városok fejlesztését. Tisztában volt azzal is, hogy a városfejlődésnek több összetevője van: a lakosság száma mellett figyelembe kell venni a gazdasági és a kulturális tényezőket is. „Hasztalan tetszelgett volna a szegedi és debreceni lokálpatriotizmus abban, hogy mindkét kommunitas a lakosság lélekszámára nézve százezres város, ha a népesség e nagyobb konglomerátumainak a helyi színezetet csak a paprika és a délibáb adja meg.”4 — fogalmazza meg a kultuszminiszter, s arra a megállapításra jut, hogy az egyik legfontosabb városképző elem az egyetem nemcsak kulturális, de gazdasági szempontból is. így a decentralizáció és az egyetem összekapcsolódik gondolatrendszerében, annál is inkább, mert a pozsonyi és a kolozsvári egyetem ügye is rendezésre vár. Nagy kérdés, hogy egyáltalán fenntarthatja-e a megkisebbedett ország azt a „luxust”, hogy négy egyeteme legyen. Klebeisberg már kultuszminisztersége előtt is emellett érvel, s mire a kultusztárca élére kerül, Szegednek már egyeteme van, hiszen az országgyűlés törvényt alkot a két egyetem megtartásáról és elhelyezéséről.5 Az egyetemi gondolathoz újabb logikai egységet kapcsolhatunk, amit Klebeisberg „alföldi gondolatnak” nevezett. Ennek lényege, hogy az egyetem mint kutatóközpont vegyen részt az Alföld tudományos megismerésében, s az így szerzett ismeretek birtokában segítsen megoldani a tájegység legégetőbb gondjait: „Végre valahára az Alföldnek is meg kell ismernie saját nagy problémáit ... a debreceni Nagyerdő klinikáin és a szegedi Templom tér laboratóriumaiban megindul a munka, folyik a nagy küzdelem az Alföld sajátos problémáinak megoldásáért. ”6 Kiebelsberg tehát pontosan meghatározott célokkal fordul Szeged felé, s választja azt „kulturális missziója” helyszínéül. Ezen elvi meggondolásokon túl azonban még egyéb tényezőket is említenünk kell. Természettudományos programját eredetileg a fővárosban gondolta megvalósítani a kultuszminiszter, ott azonban nem talált megértésre. Ezzel szemben Szeged városa igen készségesnek mutatkozott Kiebelsberg programjának fogadásához és megvalósításához. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester személyében * * 3 Idézi: Huszti József: Kiebelsberg életműve. Bp. 1942. 217. p. * Uo. 209-210. p. 5 Az 1921. évi XXV. te. 6 Klebelsberg Kuno: Küzdelmek könyve. Bp. 1929. 125. p. 45
