Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években
T. MOLNÁR GIZELLA VÁLTOZÁSOK SZEGED KULTURÁLIS ÉLETÉBEN AZ 1920-AS ÉVEKBEN Szeged a két világháború között Budapest után az ország második legnagyobb városa volt. Már 1920-ban tekintélyesnek számító 123 ezernyi lélekszáma 1941-re 136.752-re nőtt, s bár a természetes szaporodás intenzitása lassult, az országos előkelő helyet megőrizte.' A lakosság tekintélyes része azonban külterületen élt, hiszen Szeged ún. „tanyás” település volt: a határához tartozó területeken élők is a város lélekszámát gyarapították. A várost már a háború előtt előrehaladott polgárosulás jellemezte, ami nemcsak erős polgárságot, hanem nagy létszámú parasztpolgári réteget is jelentett. Ezt a jellegzetességet továbbra is őrizte, ami feltétele lehetett a huszas évek fejlődésének is. Ugyanakkor a trianoni békeszerződés tragikus következményekkel járt Szeged számára. A korábban központi fekvésű, virágzó város, mely a nagy árvíz után dinamikus fejlődésnek indult, a trianoni döntést követően az ország szélére került, elvágva természetes kapcsolataitól. Ez igen nagy visszaesést jelentett a város életében: a gazdaság lendülete megtorpant, a dél felé irányuló kereskedelem megszűnt. Újabb kapcsolatok nehezen alakultak a vasúti és a közúti összeköttetések hiánya, illetve elégtelensége miatt. Az elhúzódó agrárválság tovább súlyosbította a helyzetet. Mindez az árvíz utáni fejlődéshez képest természetesen komoly traumát okozott. A kilátástalannak tűnő körülmények ellenére Szeged néhány év alatt magához tért, sőt az ország kulturális végvárává vált, miközben addig nem tapasztalt fejlődésnek indult. A város lehetőségei ugyanis addig nem remélt perspektívákkal bővültek, amikor egyetemi város és püspöki székhely lett — igaz, szintén a trianoni döntés következtében. Már 1914 előtt iskolaváros volt Szeged: nagyszámú és sokféle középiskolának adott otthont, s a polgárok szívesen fogadták az ideérkező diákságot. Ez, és a város egyetemért folytatott küzdelmei jelzik, hogy mozgalmas szellemi élet és kultúra volt itt jellemző, némiképp eltérően a korabeli átlagtól. Ezt a benyomást tovább erősíti a kibontakozó újságírás és az irodalmi műhelyek, neves alkotók jelenléte a városban. A századfordulótól nagyjából töretlen szellemi erősödés feltételei a huszas években a felsőoktatás intézményeinek idekerülésével kibővültek. Ez nagy változást hozott Szeged szellemiségében, felgyorsítva a korábbi ígéretes tendenciákat, s egyúttal kiutat mutatva az első világháborút követő válságos helyzetből: nagyszabású építkezések, szellemi pezsgés, kulturális fellendülés adtak új lehetőségeket. Ennek következtében átrendeződött a város arculata: amellett, hogy az Alföld egyik kulturális centrumává vált, s kiala1 Az adatokat a Szeged története IV. Szeged, 1994. kötetből vettük át. 43
