Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Kovách Géza: Márki Sándor erdélyi kapcsolatai szegedi tanársága idején
hogy különösen a katholikus egyház intézményei, javai, iskolái ellen az állam megbízásából micsoda művet írt Ghibu Onisifor egyetemi tanár, nem kevesebbet kívánva, mint a státus egész vagyonát. A katholikus egyház, illetve státus erre elhatározta, hogy az erdélyi katholicizmus történetét megíratja, melyben minden vagyonához való joga is benne lesz. Nem vitatkozó könyv, hanem történelmi műben lesz kiemelve a támadott helyzet. Bizony nehéz volt írókat összehozni, mert már nagyon kevesen vannak ezekből. ír bele egy-egy fejezetet Karácsonyi, Patay, Petres, Boros Fortunát (ferencrendi szegedi dr.), stb. Nekem négyet osztottak ki, ezzel majdnem egész évi munkámról be is számoltam. Hála Istennek a támadó szellem most már abba maradt, úgy látszik a külpolitika miatt, de a könyv azért megjelenik. Én sokat okultam az írással, így nem bánom, hogy annyi időt beleöltem. Legnagyobb újság, hogy templomunkat 200 éves októberi jubileumára belsőleg is meglehetősen rendbehozzuk, amelyre a pénzt Patay koldulta össze a régi tanítványok közreműködésével. így hát állandó izgalmak között élünk, újabb s újabb meglepetésekre ébredünk. A rend sorsa a készülő iskolatörvénnyel fog megoldódni. Csak románul tanító (kivéve a magyart s a hittant) szerzetnek akarják eltűrni. Temesváron az első osztályban máris így tanítanak abban a tudatban, hogy ez is több mintha csak román állami iskolába mennek a magyar fiúk, már pedig a Bánátban csak ez az egy állami iskola van. Arad már csak magániskola s elpusztulásra van kárhoztatva. Ez esetben, mi kijövünk s átveszik helyünket a rend új tagjai, akik közül már 8 van az egyetemen Kolozsvárt. Én nem tudom, hogy az én ügyem hogyan áll Szegeden. Előadásra nem merek kimenni, igen kérem Méltóságodat, hogy fogja pártunkat abban, hogy legalább még egy évig ne vegyék el a képesítésemet, remélem, hogy ez év a rend sorsában végleges döntést hoz. Addig nem hoznak ki bennünket. így beszámolva mindenről ott kezdem ahol kezdenem kellett volna. Remélem, hogy levelem Professzor Urat jó egészségben fogja találni. Tudva, hogy Méltóságodnak az ott töltött napok a legkedvesebb napjai, biztosra veszem, hogy ideje nagyon jól telik. Lacinak egy osztálytársa elmondotta, hogy milyen ügyes katona lett belőle. Most már a legkisebb is kikerült a középiskolából, osztálytársai sikeresen végeztek Kolozsvárott. Itt csendesen töltöm a szünidőt, kevés szórakozást enged a tanulás. Szeretném a nyelvet, amennyire lehet elsajátítani, legalább itt kinn hasznát veszem majd, ha román könyveket is tudok olvasni. Professzor Úr néhány cikkét olvastam, ami ott megjelent, az itteni irodalmi viszonyokról azonban alig tudok valamit. Méltóságodnak kellemes időtöltést kívánok és további jóakaratába ajánlom magamat. A Méltóságos Asszonynak kezeit csókolom, a százados urat s a fiúkat szívből üdvözlöm. Professzor Úrnak szerető és hálás tanítványa Bíró Vencel Tata, 1924. július 26. MTA Ms. 5160/472-492. 42
