Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági temesközből II.
nyugdíjalapot mint magántermellő, és akkó ezáltal kapok éty kis nyugdíjat. De hát az éggy ojan csekéjség, hogy az abbú mögélni ... Még mindig dolgozunk a feleségömmel éggyütt, mind éggy árva szamár | ezér, peig mán kor van ölég. De hát | kéccő vagyok operává, és hát mit mongyak, dolgozni dógozunk még bírunk, de asztán mög ... (Állatokat is tartanak?) — Van éty tehenünk | még mög éggy | mök kéd bomyú: éggy üsző mög égy bika. Hát évvé foglalkozunk, még bírunk. Me van födünk is, tizenéty hold. Hát ez a ti- zenéty holdbú fele be van a szövetközetnek adva mind áréndába, a másik felit ászt még mink | csinálgassuk. (Mit termelnek még a hagymán és a krumplin kívül?) — Hát leginkább kukoricát, tuggya. Még van éggy anyakocánk, és akkor ezelőtt észt főnevei tűk ennek a fiait, de hát most úgy van, hogy | koncétrát méregdrága, mög nem is nagyon lehet kapni, mög ojam minőségű, attú, a disznók ugyan összefelé nyőnek, nem előre vaty főfelé. Észt, észt termelünk. Na van éty kevés dohány is, mög így a család részire van krumpli. Hát ők is adnak éty kis támogatást ügyé, már azé a krumplié mög amit évisznek aprójószágot, tojást, és akkó ebbű megvagyunk, üldögélünk. De hát | ha mégoldás nincs, ijenné kő mögélni, amijen van. Elmondta: Bátyik Mihály, 67 éves. Majdán, 1992 augusztusában A magnetofonfölvételt Sz. Bozóki Margit készítette. 6. MAGYÁRPÁDÉ, PÁDÉ (PADEJ, SRPSKI PADEJ) SZÁNTÁS-VETÉS (Hogyan tanult meg, Pali bácsi, szántani ?) — Én tizenhat éves koromba elmöntem némöt faluba. Ott a némötökné tanútam mög mint szolga, ot tanútam mök szántani. Én szántottam ottan kettes ekével is, hármas ekével magam | gyöplűvé. És mikó mán ideért ez az üdő, hogy be kő ruk- kónom, azoktúl elmöntem, bemöntem katonának. Akkó onnan hazagyüttem. Akkó kint is jártam Némötországba, ott üsmerkettem mög a feleségömmel. Éggyüt jöttünk haza. Vagy gyüttünk má úgy mondom, me mink úgy mongyuk. Asztán itten lőtt az az álami birtok, akkó odamöntem az álami birtogba, ot dógosztam hatvannyócig. Ügyé fijam? Hatvannyócig. Asztán ot kaptunk fölmondást harmincketten. Hát ászt vót, aki csinátatot kérvényt, visszamönt. Én nem csinátattam. Akkó annyira küzdöttünk az asszonnyá, hogy vöttem éggy ojan hitványabb lovat. Akkor árú léérkesztem, asztán annyira fűhalattam, hogy löt nagyon szép két lovam, deresök, ez a bélga, tuggya, mi az 279
