Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági temesközből II.
(Hol tudták eladni a termést?) — Hát | észt valamiké | Kikindán a piacon, mer nekünk az a lekközelebbi piacunk, harminchat kilométer. Akkó még lóvá jártung be Kikindára a piacra. Hát akkor elkesztünk házalni is. Szombatom mikor odaértünk, házaltunk. Vótak már ugye hosszabb időn körösztű ösmerősök, tuttuk, hogy mejik uccába laktak, mög űk vöttek mám mintákat tőlünk, és akkó mentünk kérdözni, hogy mökfelel-é vagy | kémek-é. És akkó amit szombaton é tuttunk anni, hát asztat persze elattuk, ami nem, akkor az majd vasárnap a piacra kerül. És akkó jöttek újabb és újabb vevők ugye, akik rendelők vótak, akkó má utána éty hétre akkor megin vittük | be oda, és ottan íty tuttunk létezni ahogy, mer sajnos nekünk ojam messze van a piacunk, hoty hogy nagyom messze. Nagyon sokat meséték öreganyájaink, mék Szögedre lehetőt valamikó mönni, hogy émöntek Szögedre, vittek mék hízókat is, mög vitteg bármit. (Lovas kocsival?) Lovas kocsivá persze | mék fakerekűvé döcöröktek ere. Akkó még nem is vót küvesút, hanem főd düllőutakom möntek Szőregre, és akkó Szőregrü Szögedre ugye. Útyhogy még vót, aki még a disznóját is évesztötte. De hát sajnos ugye ez, ez máma nincs, útyhogy mink piac nékű élünk itt. Amit é tudunk adni, máma eladunk, amit nem, az megmarad. Vagy megrohad, vaty fölötessük álatokká vagy ijen hasonlóképpen. Útyhogy itten nekünk | lehetőség nincs | az élethö, ahhon, hogy mink valami könnyebben éjjünk. Ojat termelünk, amirű eggyáltalán a szövetközet köt szerződést. Jelönleg is neköm it van | vaty huszonöt-harminc mázsa vöröshagymám, de nem kő a piszének se. Mer hát — mit tudom én — nem az a fajta, amit kérnek. Mer éccő behosz- ták észt a fajta magot, ez nagyon jó, észt édícsérték égrű-fődre, máma mög odaértek, hogy nem kő ez a fajta. Hát tavaj még átvötték ahogy-úgy, most mög itt őszi a fene hát. (És nem próbálkozik közeli városba valahová elszállítani ?) — Hát még nem próbákosztam azé, mer mék korai a raktározás — tudom — a télire. Hád de majt ha úgy gyün az év, majd valamere muszáj lösz piacot kutatni, keresni. Hát ugye ez a háború esz sokat tösz nálunk, mer régebben gyüttek teherautók, magánvévők ugye | árú léntrü tengörpartrú — mit tudom én — azok kamionokká szőtték és vitték. Mer — mit tudom én — étközdégbe vagy amibe no | csak akkori | régebben rengetegöt éhortak innét. Mán akkó naponta gyütt éty-két kamion nem éppen vöröshagymáé, hanem bármit keresött: ki tojást, ki, ki mit, és akkó hát ugye ászt vitték, de máma ugye ál mindön. (Most a mögélhetéshöz a gazdálkodással köll előteremteni a pénzt, vagy nyugdíjat kapnak?) — Hát | én kapok nyugdíjat mind betegnyugdíjat, mer vót neköm jócskán évem, amid dógosztam szövetközedbe, és akkor onnat hoty kikerűtem, asztán továp fizettem a 278
