Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági temesközből II.
A KRUMPLITERMESZTÉSRŐL Tehát legeslegelősször mék kő a fődet alapossan trágyázni, már mint télön legalábbis, és akkor | kora tavasszá lektanácsossabb a krumplitermesztéshön, hogy még lögyön újra szántva, hoty fris szántázsba kerűjjön a krumpli. És azután a krumplit, persze a vetőmagot, betesszük melek hejre, és akkó ottan csírásztassuk ki, és már elősször megválogassuk. De ott akkó kicsírásztassuk ki, és már elősször megválogassuk. De ott akkó kicsírásztassuk, és akkó láttyuk meg, hogy melik kerűjjön a fődbe. Amennyibe a krumplinak a csíraképessége vékony, gyenge, asztat mink é szoktuk különíteni, é szok- tug dobni. Már megetessük a jószágokká, amennyibe van. És asztán amejik krumpli, ha nincs ölegendő az a bizonyos méretű, natyságú krumpli, akkor a naty krumplit izs be- hasznájjuk mint vetőmagnak. De asztat mink | édarabójjuk szőrnek szerint, szóvá csí- raképessék szöm szerint. Amennyibe | ha van ölegendő csírája rajta, akkó mink asztat évágjuk töpfelé, persze a krumplinak a natyságátú függőjén. És akkor mám mostanába még azon fölű, bár én úty szoktam, mög ittem mások is úty szokták csináni, hogy alap műtrágyát is szoktunk szórni, ászt a | ami neveli a krumplit, nem a szárát, hanem a gumókat, a krumplit ami direkt neveli. Mink ászt szoktuk szórni rá égy bizonyos mennyiségűt. Asztám persze mikor a krumpli kikel, akkor ékezgyük kapáni ügyé, mer mök kő csináni azé, hogy | a gaz é né vögye, me külömben — sajnos ügyé — mög még mellé it vannak ezek a bogarak, kártevők, akik ugye möktizedölik a krumplitermést, ha nem csinálunk neki valamit. Tehát észt kézi munkává nem lehet elérni. Mer máma lészöggyük, hónap töb van, mind amit lészöttünk róla. Oszt akkor így muszáj | permetözni | há mindönesetre. Ügyé mikor észtét üvegezzük, akkor ha jön rá az idő, jó, ha nem, akkor porhanyósíjjuk ekével | a krumplit mék kapálássá, amennyibe ha kissebb darabbú van. És akkor mikor ez még van, hát asztám megin ügyé gyün a nyári időszak, gyünnek ezök az újab bogarak, akkó mögim permetözni, és akkor így egészen a krumpli beérésiig | köl rá vigyázni. Na mög asztám mikó ejön az az idő, az az águsztusi hónap, akkor mink ászt a krumplit ügyé szeggyük, mikor má beérik. Akkor ügyé szödéskó mink észt válogassuk. Ékülöníjjük az apraját, a rágottat, a más egyebeket ügyé, ászt má ügyé válogatás alá kerül a szödés alkalmával, és akkor úty tesszük ügyé hűvös hejre, szárasz hűvös hejre azér, hogy az bisztossabban elájjon. Mer va°t, aki tötte pallásra is, de hát ottan fölfór, bemelekszik, ott akkó könnyen romlásnak is indul. No persze a krumpli nem szereti a sok esőt | az érésibe, mer akkor ügyé oan ér- zéköny ez a krumpliféle, hogy ez beszödi magába ja nedvességöt, és akkó ekezd | ter- jenni, hogy mongyam, indul. És akkó ha nem bír mögindúni, nincs éfődéve például, csak úty teleszödi magát, akkor az ékezd romlani. És szinte képes éromlani rövid időm belű, berohadni, ha abba az időszagba van eső, mikó szödéskó. És akkor hát íty tönkre is möhet az egész termés, mer má nekünk vaty háromszáz zsákkal édoptunk. Na nem az idén, hanem mán é'vekkel ezelőtt. Oszt ... (Esősebb években.) — Igen. Gyütt éggy águsztusi esősebb időszak, a krumpli be vót érve, ászt akkor ez ázott-ázott, víz nem át rajta, de ázott, és akkó megrohan. Mökszeplősödött, bevötte a nedvességöt, oszt é köllöd dobni. 277
