Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági temesközből II.
tejet gyűtötték, vitték a csamogba naty kannágba. Gyütt a gazda, oszt vitte, oszt atta át a tejet. És asztán továp csak mönt az apám, hajtotta a birkákat legeltetni tovább. Kihajtót tavasszá. Amikó léesött a hó, akkó osztotta szét a birkát | mindenkinek, amennyi vót. Hamaráb nem löhetött, az őszik kin vót velünk. Falusi juhász vót, és mindön nap hoszták neki a kosztot, mikó fejt. Gazdág gyüttek a tejé, és vitték a csamogba, és ű továp hajtotta a birkákat. Elmondta: Lőcsei Julianna, 71 éves. Máj dán, 1992 augusztusában A magnetofonfölvételt Szabó József készítette. A JÓSZÁGTARTÁSRÓL — Korán röggel | köllöt kelni, négy órakó. Ez általába minden nap így zajlott. Akkor | első dógom vót, möntem az istállóba, létakarítottam a hejüket a teheneknek. Azutám mökfejtem. Két tehén vót. Utána odattam nekik az abrakot. Ez ijen szémés- takarmány-dara. Azután szénát, majd a szárat, majd éggy óra hossza múlva, hogy ezök lassam mögötték, akkor gyütt az itatás. A fejésné nagyon fontos vót, hogy ez ety pontos időbe történnyön. Nem lehet, hogy étyször így vagy máskor úgy, mer a tejhozamra esz kihatással van. Nem lehet, hogy most például éggy óra hosszával későb vaty kettővel korábban. Nagyon szerettem velük foglalkozni. Bomyúkat is tartottam. Mit mongyak? Szinte, szinte értelmessek voltak. Irityköttek égyik a másikára, hotyha vala- mejiket mökszerettem. Akkor az már bisztos möglökött, hogy nahát mér nem űtet. A tejet ászt a csamogba hortam. Azutám mikor evvel kész voltam, akkor kezdődött a disznóötetés. Azokkal is foglalkosztam. Vót anyakoca, malacok. Mindönt égyedül csináltam. Mikor léfijalt a koca, hat hétik szoptattam a malacokat, asztán é lőttek adva. De hizlalásra is — gondolom — hatytam. Neveltem ükét. Ha jobban ötettem, akkor gyorsabbam mökhísztak, ha nem futotta úgy, akkor későbben. De nagyon szerettem azokkal is foglalkozni, mögérte. Asztán, hogy az egész napomat elmeséjjem, mikor a jószágnál kész vót a dolgom, akkor möntem kapálni. Vagy amikor a szénagyűjtés vót, akkor a szénát szőttük össze. Kukoricatörés. Szinte mindön munkába ot vótam, útyhogy | pihenésre nemigen jutott üdő. (Mivel szokták etetni a disznókat?) — Hát újabban | úgy mondom, hoty táppal, de én észt soha nem használtam. Általába mindig a takarmányba zabot, kukoricát, árpát, ezd daráltam össze, és akkor aluttejet öntöttem hozzá. Esz sokkal többet ért, mind a táp. Útyhogy | hat-hét hónapra mindig be löhetött űket szálítani. 276 Elmondta: Lőcsei Etelka, 49 éves. Majdán, 1992 augusztusában A magnetofonfölvételt Szabó József készítette.
