Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - V. A területi önkormányzati rendszerre való áttérés és a helyi jogalkotás alakulása
V. A TERÜLETI ÖNKORMÁNYZATI RENDSZERRE VALÓ ÁTTÉRÉS ÉS A HELYI JOGALKOTÁS ALAKULÁSA. Az országban a 80-as évek végén bekövetkezett társadalmi-politikai változások számos érvényesülési területe közül — feldolgozásunk témájának megfelelően — a jogalkotással összefüggő kérdésekre, s e körben is elsődlegesen a partikuláris jogszabályok problematikájára térünk ki. Ebből a szempontból fontosnak látszik az 1989. évi alkotmány-módosítás idején született, azzal szoros összefüggésben lévő és a közigazgatási deregulációs intézkedésekről szóló 1143/1989. /XI.26./ MT. számú minisztertanácsi határozat. Ennek bevezetője a dereguláció célját abban jelölte meg, hogy általa az állampolgárok államigazgatási terheinek csökkentése, a tanácsok demokratikus önkormányzati jellegének erősítése, az államigazgatási irányítási joganyag korszerűsítése és a jogalkotás törvényességi követelményeinek érvényesítése legyen elérhető. A minisztertanácsi határozat feladatul szabta, hogy hatályon kívül kell helyezni a hibás, vagy az elavult célokat szolgáló jogszabályokat, ki kell iktatni az állampolgárok cselekvését indokolatlanul korlátozó előírásokat, a velük szembeni bizalmatlanságra épülő rendelkezéseket, a felesleges terhet és költségeket jelentő jogi normákat. Az önkormányzat-barát jogi környezet kialakítása érdekében a tanácsok önállóságát és önkormányzati működésüket feleslegesen akadályozó jogi korlátok leépítését irányozta elő, szükségesnek vélte az önkormányzati és az államigazgatási hatáskörök elhatárolását. A konkrét feladatok között tüntette fel a határozat a tanácsrendeletek felülvizsgálatának szükségességét. Ennek eredményeként indokoltnak tartotta gondoskodni a feleslegessé vált tanácsrendeletek hatályon kívül helyezéséről, ha pedig egyesek a jövőben is szükségesek, el kellett végezni indokolt módosításukat vagy tárgykörük újra szabályozását. A közigazgatási deregulációs folyamat részeként jelentkezett a 16/1990. /VI. 18./ BM. számú rendelet, melyet már az országgyűlési választásokat követően megbízást kapott kormány belügyminisztere bocsájtott ki. A rendelet melléklete számos olyan központi jogszabályt és az állami irányítás egyéb jogi eszköze körébe tartozó utasítást, iránymutatást helyezett hatályon kívül, melyek helyileg tanácsrendeleti szabályozás alapját képezték (pl. utcanév megállapítása, helyi címer és zászló használata, díszpolgári cím adományozása, a lakóbizottságok tevékenysége, településfejlesztési hozzájárulás megállapítása, a tanácsi szerveknél az ügyfélfogadás szabályozása, a helyi szavazás rendje). A belügyminiszter e rendeletével jelezte azoknak az élet-, illetve társadalmi viszonyoknak a körét, melyek a korábbi közigazgatási struktúráétól eltérő jogalkotói és jogalkalmazási megítélést igényeltek. Az ilyen tartalmú orientálás megalapozottságára utal, hogy a Belügyminisztérium önkormányzati főosztálya által 1992-ben közreadott országos felmérés szerint a helyi önkormányzatok 1991. január 1-jével 15.716 hatályos tanácsrendeletet örököltek. Ebben Szeged 27 rendelettel szerepelt, vagyis az önkormányzati rendszerre áttéréskor ennyi volt az élő helyi jogszabályok mennyisége. (A rendelkezésünkre álló adatok alapján — összevetés céljából — jelezzük, hogy Pécsett 23, Debrecenben 30, Székesfehérvárott 21 tanácsrendelet volt hatályban a városi önkormányzatok megalakulása idején.) A szegedi közgyűlés 1991 novemberében végezte el a tanácsrendeletek felülvizsgálatát. A 392-es számú határozatában rendelet-alkotási programot fogadott el, vagyis 259
