Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - Záró gondolatok
meghatározta, hogy a következő hónapokban milyen tárgyú rendeletek korszerűsítését kívánja elvégezni. Decemberi ülésén pedig 46/1991. /XII.31./ Kgy. számú rendeletével nyolc idejét múlt tanácsrendeletet helyezett hatályon kívül. Ezt követően folyamatosan sor került a közgyűlés részéről olyan kérdések újra szabályozására, melyekről korábban tanácsrendeletek intézkedtek. 1995 végén már egyetlen tanácsrendelet sem volt hatályban. ZÁRÓ GONDOLATOK. Tanulmányunkat azzal a célkitűzéssel vezettük be, hogy megkíséreljük bemutatni a szegedi városi tanács négy évtizedes rendeletalkotó tevékenységét, vagy legalább is annak jellemzőit. Az volt az álláspontunk, hogy a téma feldolgozását közigazgatási jogi, jogtörténeti és helyismereti szempontok egyaránt indokolják. Mondandónkat leíró jelleggel fogalmaztuk, s csupán ott jelentkeztek kritikai elemek, ahol az ezeket alátámasztó tényezők egyértelműen adottak voltak. Nézetünk szerint a politikai szempontokat erőteljesebben érvényre juttató feldolgozás gátolta volna az ismertetés tárgyának bemutatását. Ez természetesen nem jelentheti a helyi jogalkotó tevékenységre nézve az adottságokkal való teljes egyetértést, sem a szerzőnek azt a törekvését, hogy a vizsgált ténykedést maradéktalan társadalmi elismerésre ajánlja. Az objektivitás hangsúlyozását és az erőteljes politikai megítélés mellőzését az is indokolja, hogy tanulmányunk a tanácsrendszernek csupán egy, talán nem is elsődleges erejű intézményét kívánta bemutatni, és nem lehetett célja az egész akkori magyar közigazgatási struktúra és funkcionálás kritikája. A közreadott feldolgozás vélhetően alátámasztja azt a sokszor hangoztatott igazságot, mely szerint minden előírás, rendelkezés annyit ér, amennyi az életben megvalósul belőle. Ebből logikusan következik, hogy megfontolást igényel: vajon adott viszonyok jogi szabályozást igényelnek-e, vagy a társadalom, az állam részéről más jellegű beavatkozásra van-e szükség? További tanulság, hogy még a jó döntések, a helyesnek ítélt előírások társadalmi hatása is kétséges, ha azok realizálásáért, a rendelkezések gyakorlati végrehajtásáért valamennyi érintett — legyen az személy vagy szervezet — nem tesz meg mindent, ami tőle joggal elvárható. Erre számos példát lehetne említeni a helyi jogalkotás területéről is, ami azt bizonyítja, hogy hiába a még oly helyes rendelkezés, ha az emberi nemtörődömséggel párosul, vajmi kevés kedvező hatása lesz a közösségi együttélés területén. Nézetünk szerint a tanácsi jogalkotás szférájából szerzett tapasztalatok az önkormányzatok munkájában is hasznosíthatók. Érvényes megállapításnak véljük, hogy a kedvező megoldások mintáit célszerű megismerni és felhasználni, a hibásnak bizonyult elv vagy gyakorlat pedig tartson távol azok jövőbeli megismétlésétől. A rendeletalkotás a tanácsrendszer idején a helyi állami tevékenységnek csak kicsiny, bár nem elhanyagolható területe volt. Kapcsolódott a helyi szervek gazdasági, kulturális, szociális vagy egyéb tartalmú feladataihoz, teendőihez. Az e területeken végzett munka, a kedvező tapasztalatok és a jelentkező hibák tényszerű feldolgozása a jövőre nézve ugyancsak hasznosítható megállapításokhoz vezethet. A szerző jelen dolgozatban testet öltő munkálkodása is ezt kívánta szolgálni. 260
