Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - IV. Néhány jelentősebb tanácsrendelet elemző bemutatása
alapozott volt az a nézet, hogy a piacokra és a vásárok tartására vonatkozó szabályozást a települések lakói alapvető önkormányzati jogosítványnak tekintsék. A tanácsrendszer idején Szegeden viszonylag későn, csak 1958-ban született rendelet a piacokról, a piaci hely pénzszedésről, valamint a piaci élelmiszer-árusítás közegészségügyi rendjéről. A tanács 3-as számú rendelete heti és napi piacot különböztetett meg, szerdán és szombaton lehetett heti piacot, míg a hét többi napján napi piacot tartani. A piactartás megváltoztatásának jogát megosztotta a városi és a kerületi tanácsi végrehajtó bizottságok között. A piacokon a rend fenntartásában a Szolgáltató Üzem működött közre, s ennek volt a feladata a helypénzek szedése, a piaci forgalomra (felhozatalra) és a kialakult árakra vonatkozó statisztikai adatfelvétel is. E rendeletében a tanács az I. kerületben a Torontáli teret és a Szent István teret, a III. kerület területén a Marx (korábbi és mostani nevén Mars) teret jelölte ki heti és napi piac céljára, míg az országos állatvásártér a heti sertéspiac céljára szolgált. A tanácsrendelet részletes előírásokat tartalmazott az árusítási időre, meghatározta az árusító helyekre jogosultak körét és azt is, hogy a piacokon milyen árukat szabad forgalomba hozni, külön kitért az élelmiszerek árusításával kapcsolatos követelményekre, az állatforgalmazás rendjére. További fejezetet képeztek a rendeletben a piacokon érvényesítendő közegészségügyi szabályok. Rendelkezések voltak a piaci helypénzekre, a piac területének használatával összefüggő rendészeti kérdésekre, az ellenőrzés szerveire és az árusítással kapcsolatos panaszok intézésére. A tanácsrendelet egészét az aprólékos szabályozás és a túlzott beavatkozásra törekvés jellemezte. Más helyi szabályozási tárgyakhoz hasonlóan az országos jogalkotás saját rendezési körébe vonta a vásárokra és a piacokra vonatkozó előírások megállapítását is. A 14/1968. /XII.21./ Bk.M. számú rendeletre figyelemmel a 12/1968. számú rendeletében a tanács hatályon kívül helyezte az 1958. évi piaci tanácsrendelet azon részeit, melyek az országos jogszabállyal ellentétessé váltak, majd 2/1969. számú rendeletében újra szabályozta a vásárok és a piacok, valamint a helypénzek kérdéseit, s tulajdonképpen végrehajtási jellegű rendelkezéseket alkotott. Az 1969. évi rendeletében a tanács felhatalmazta a vásár-, illetve a piactér fekvése szerint illetékes kerületi tanácsokat, hogy a vásárok és piacok létesítését, fenntartását és rendjét rendelettel szabályozzák. Ezek a kerületi tanácsrendeletek meg is születtek, mindhárom kerületben az 1/1969. számot viselték, s bár elemzésüket most mellőzzük, azt mégis érdemes megjegyezni, hogy azonos elveken alapuló szabályozást tartalmaztak. Noha a 2/1972. számú városi tanácsrendelet folytán csak 1973. január 1-jével kerültek hatályon kívül helyezésre, a kerületi tanácsoknak a harmadik tanácstörvény szerinti 1971. évi megszűnése praktikusan már ezzel a jogi helyzettel egyidejűleg kialakította időszerűtlenségüket. A vásárok és piacok városi szintű rendeleti szabályozása a Szolgáltató Üzem feladatait és jogosítványait körvonalazta, rendelkezett a helyhasználat kérdéseiről és mellékletében megállapította a helypénz-díjszabást. Érdekes — bár jogilag vitatható — megoldás volt a városi kereskedelmi osztály felhatalmazása a helypénzek mértékének megváltoztatására. Igaz, ezt a jogosítványt csak a vb-elnök előzetes hozzájárulásával és a tanács utólagos jóváhagyásával gyakorolhatta. Az előzőekben már említett 2/1972. számú tanácsrendelet a kerületi tanácsok megszűnése miatt szabályozta újból a vásárok és piacok kérdéseit. A belkereskedelmi 247
