Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - IV. Néhány jelentősebb tanácsrendelet elemző bemutatása

miniszter országos hatályú rendeletével egységes szerkezetű tanácsrendelet a korábbi megoldásokhoz hasonlóan végrehajtási jellegű, az üzemeltetéssel és a rendészeti kérdésekkel összefüggő előírásokat tartalmazott. A legtöbb helyi rendelkezés a vásári, illetve piaci helyhasználat körébe esett. Az akkoriban létesített Marx téri vásárcsarnok sajátos problémáira (pl. árusító helyiségek bérlete) is kitért a rendelet. A vásár, illetve a piac rendjének megszegését nemcsak szabálysértéssé minősítette, hanem súlyosabb esetben lehetővé tette — egy naptól hat hónapig terjedő időtartamra — a vásár, illetve a piac területéről történő kitiltást. Erről a kerületi hivatal igazgatási szerve határozott, az esetleges fellebbezések elbírálására a városi kereskedelmi osztály volt jogosult.

1975-ben kisebb súlyú kérdésekben módosult az előbb említett helyi rendelet, de közel tíz évig hatályban volt. E témában új szegedi rendezésre a 2/1981. számú tanács- rendelettel került sor. A korábbihoz hasonlóan ezt is az országos jogszabállyal egységes szerkezetben tették közzé, ez utóbbi még ekkor is az 1968-ban kiadott 14-es számú belkereskedelmi miniszteri rendelet volt. A helyi rendezés részletezte a különböző vásárok (országos kirakodó, heti állat- és heti kirakodóvásár, autóvásár) között — újként — az úgynevezett búcsúvásárok idejét is. Ilyen tartható volt Alsóváros és Szentmihálytelek városrészeken kívül Algyőn, Tápén és Szőregen, vagyis azokban a településrészekben, melyek 1973-ban egyesülés révén váltak Szeged részévé. Említést érdemel az a rendelkezés is, mely szerint Szegedre utaló ajándék- vagy dísztárgyat, bazárárut a kereskedők vagy az iparosok csak a városi tanácsi művelődésügyi szerv előzetes engedélyével árusíthattak a búcsúkon, de hasonló elbírálást tett a rendelet szükségessé képző-, ipar- és népművészeti tárgyak esetében is.

A tanácsrendelet kitért növényvédelmi kérdésekre, előírta, hogy a növényvédőszeres kezeléseket permetezési naplóban kell rögzíteni, amit a piacellenőrök megvizsgálhattak. Igen részletesen intézkedett a vásár- és piacterek rendjéről. Felhatalmazta a végrehajtó bizottságot a vásárok és a piacok jellegének és helyének, valamint a helypénzdíj szabásnak a megváltoztatására azzal, hogy határozatát ilyen esetekben kötelező kihirdetni.

A 10/1986. számú tanácsrendelet megalkotására az szolgált indokul, * hogy a belkereskedelmi miniszter 7/1984. /VIII.23./ szám alatt új országos rendeletet adott ki. A szegedi tanácsrendelet — mellőzve az egységes szerkezetű megjelenést — a miniszteri rendelet egyes §-aihoz kapcsolódva adta meg a vásárokkal és a piacokkal kapcsolatos helyi szabályokat. Elöljáróban kimondta, hogy a vásárcsarnokra — meghatározott eltérésekkel — a piacok rendje irányadó, másrészt hatályát kiterjesztette a vásár- vagy piactéren rendezett alkalmi (ünnepi) vásárokra is.

Az állandó árusítóhellyel rendelkezők részére a tanácsrendelet lehetővé tette a megállapított árusítási idő utáni értékesítést is a vb-hivatal engedélyével. Nagyobb mennyiségű idényáru (pl. dinnye, fenyőfa) a befejező időponton túl a piacfelügyelő hozzájárulásával is értékesíthető, illetve tárolható volt. A tanács rendelete kitért arra, hogy a Szolgáltató Üzem az árusítók részére a kereskedelmi tevékenység segítésére díjfizetés ellenében különböző szolgáltatásokat nyújthat (árusító asztalok, kölcsöneszkö- zök, hivatalos mérlegelés, stb.). A piaci felhozatalt ösztönözte és így a lakosság ellátásának javításához járult hozzá az, hogy a rendeletben kapott felhatalmazás alapján a végrehajtó bizottság az árusítók nagyobb csoportjára vagy egészére, illetve meghatározott áruféleségeket árusítókra a helypénzt vagy a bérleti díjat mérsékelhette vagy elen248