Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - IV. Néhány jelentősebb tanácsrendelet elemző bemutatása

tanács rendelete. Ezek fenntartásáról az érintett egyházi szervek gondoskodtak. A tanácsrendelet kimondta, hogy temetni és az elhamvasztottak maradványait tartalmazó urnákat elhelyezni csak temetőül kijelölt helyen szabad, kivéve a Fogadalmi templom kriptáját, ahol püspöki bejelentés mellett megengedett volt a temetés.

Temetők létesítését és bővítését csak a rendezési tervnek megfelelő helyen engedélyezhette az illetékes kerületi tanács végrehajtó bizottsága, temető lezárásáról, megszűntetéséről, vagy lezárt temető újra használatba vételéről szóló döntéseivel együtt az engedélyezéshez a városi végrehajtó bizottság jóváhagyására volt szükség. Temetkezési tennivalók végzésére — szűk kivétellel — csak a Városgazdálkodási Vállalat volt jogosult, ilyen teendőkre magánszemélyek nem kaphattak iparjogosítványt.

A tanácsrendelet részletes szabályokat tartalmazott a temetők bekerítéséről és fásításáról, valamint területükön sírhelytáblák, sírhelysorok és sírhelyek, továbbá hamufülkék kialakításáról, meghatározta a különböző adottságú temetkezési helyeket (pl. egyes sírhely, sírbolt, csontfülke). A temetőt a jogalkotó korlátozott használatú közterületnek minősítette, a temetkezési helyekért az árhatóság által megállapított használati díjat kellett fizetni a temető kezelője részére.

A jogszabályban pontos előírások voltak találhatók az egyes temetkezési helyek jellegzetességeiről és különböző műszaki, fenntartási és nyilvántartási kérdéseiről. Meghatározta a jogalkotó a ravatalozás, a sírgondozás, a temetőben való magatartás szabályait, rendelkezett temető, vagy temetőrész lezárásáról, kiürítéséről. A tanácsrendelet felsorolta azokat a tevékenységeket és magatartásokat, melyek — előírásaiba ütközés folytán — szabálysértést valósítanak meg. A 2/1968. számú rendelet néhány kérdésben igyekezett korszerűsíteni az alaprendelet által megállapított szabályokat.

Több más tanácsrendelethez hasonlóan a temetőkről és a temetkezési tevékenységről is készült központilag jogszabály, e miatt a helyi rendezést felül kellett vizsgálni, és újból meg kellett fogalmazni a helyi előírásokat, összhangban az országos normákkal. Ez jellemezte a 2/1974. számú tanácsrendeletet is, amely a 10/1970. /IV. 17./ ÉVM- Eü.M. számú együttes rendelet által nyitvahagyott kérdésekre adott szabályozást. A korábbi helyi rendeleteket a jogalkotó igyekezett időszerű szabályokkal kiegészíteni, így pl. a temető kezelőjére bízta a temető rendjéről szóló szabályzat megállapítását, természetesen az országos jogszabályok és a Szegeden irányadó tanácsrendeleti előírások alapul vételével. E rendeletben megjelent a tanács állásfoglalása a díszsírhelyek adományozásáról és fenntartásáról.

Mintegy másfél évtized múltán, a 3/1989. számú rendeletben adott új eligazítást e témában a tanács. Rendeletének hatályát kiterjesztette az időközben létrehozott regionális halotthamvasztóra, valamint — értelemszerű eltérésekkel — a lezárt temetőkre. A helyi szabályozás döntően a temetőben megkívánt magatartás formáit vette sorra, de rendelkezett a temetőben hamvak szétszórására alkalmas helyek kijelöléséről. Ez a tanácsrendelet mintegy négy évig funkcionált, az önkormányzat közgyűlése 19/1993. számú rendeletével helyezte hatályon kívül.

11./ A piac a települések lakosainak évszázadokra visszavezethető társadalmi-gazdasági intézménye, a vásártartás joga pedig olyan kiváltság, mely hozzájárult egy-egy, főként városi közösség fejlődéséhez, gazdasági megerősödéséhez. Ezért teljesen meg246