Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - IV. Néhány jelentősebb tanácsrendelet elemző bemutatása
lépett 3-as számú közgyűlési rendelet meg is szüntette, egyúttal pedig új szabályozást adott. 2.1 A helyi jogi szabályozás hagyományosan kiterjedt a közterületek rendeltetéstől eltérő használatának, az úgynevezett közterület-foglalásnak a kérdéseire. A tanács- rendszer idején Szegeden első ízben a 4/1959. számú tanácsrendelet foglalkozott e témával. A rendelet a közterület fogalmi körébe vonta azokat az állami tulajdonban lévő ingatlanokat és területeket, melyeket telekkönyvileg közterületként tartottak nyilván (utak, utcák, terek, gyalogjárók, közparkok, játszóterek, valamint épületekkel, építményekkel, iparvágánnyal, stb. elfoglalt területek), de ebbe a körbe tartozott a Tisza hullámtere és a tiszai rakpart is. Nem minősítette viszont ilyen területnek a piac- és vásártereket, mert ezek használatára külön történt szabályozás. A közterület-foglalás a rendelet szerint csak hatósági engedély alapján és — általában — díjfizetés ellenében volt lehetséges. Az engedélyezési jogcímeket részletesen felsorolta a jogalkotó, ezek között tipikusnak tekinthető a járdafoglalás (rakodás alkalmával áruval, göngyöleggel, építkezésnél állvánnyal, építési anyaggal, másutt állandó jellegű szemétgyűjtőkkel, stb.). Engedélyezhető volt ideiglenes útelzárás miatt, árusítás és közterületen folytatott egyéb tevékenység (vendéglátóipari előkertek céljára, utcai mér- legesek tevékenységéhez, járműőrzésre), hirdetőeszközök, cégtáblák elhelyezésére, állandó jellegű létesítmények (pl. iparvágány, gáz-, vízvezeték, szennyvízcsatorna, kábel, távbeszélőfülke, benzinkút) telepítésére és fenntartására, közlekedési vállalatok létesítményeinek elhelyezésére, anyagaik, eszközeik tárolására, a tiszai rakpartok használatára, továbbá alkalmi árusítás céljára. A közterület-foglalás engedélyezését a rendelet a tanácsi építési és közlekedési szerv hatáskörébe utalta, a használat jellegétől függően azonban szükség volt más szakhatóságok (rendőrség, útügyi szerv) véleményét is előzetesen beszerezni és az engedélyben érvényre juttatni. A tanácsrendeletben néhány különös figyelmet érdemlő eligazítás is fellelhető. Ilyen pl. az, hogy tilos utcán, járdán, üzletajtónál gyümölcsöt és más élelmiszert kirakatszerűen tárolni és árusítani, így ilyen célra közterület-foglalási engedély sem volt adható. Egy-egy ilyen példa is alkalmas annak illusztrálására, hogy az életviszonyok időről időre változnak, s ezeket a jogi szabályozásnak követnie kell, ellenkező esetben nem lesz alkalmas a társadalmi folyamatok befolyásolására. Az engedélyben kötelezni kellett a közterület használóját az útburkolatok, fák, kertészeti tárgyak, csatornák, szobrok, építmények kíméletére, a használat folytán előállt rongálások szakszerű és kifogástalan megszűntetésére, az eredeti állapot helyreállítására. A közterület-foglalást határozott időtartamra (évre, hónapra, napra, idényre) lehetett engedélyezni, de a tanácsrendelet a határozatlan időre, visszavonásig érvényes engedélyezést is biztosította. Az engedély szerinti joggyakorlás szüneteltethető volt, a hatóság kérelemre meg is hosszabbíthatta annak idejét. A közterület-foglalás általában díjfizetés ellenében volt engedélyezhető, a díjak mértéke árhatósági megállapítástól függött. A tanácsrendelet foglalkozott a díjak esedékességével, beszedésének vagy behajtásának szabályaival. Rendelkezett azon esetekről is, amikor a közterület-foglalás mentes volt a díjfizetés alól. Ezek közé sorolta a honvédségi, a tűzoltósági, a rendőrségi célú építkezéseket és létesítményeket, a mentőszolgálat és a posta, valamint a vasút meghatározott objektumait és berendezéseit, a köz224
