Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - II. A tanácsrendelet-alkotás gyakorlata és ennek jellemzői Szegeden
Már jeleztük, hogy az egyes tanácstörvényekben eltérő szabályozást adott a jogalkotó a tanácsrendelet-alkotásra vonatkozóan. Most a megalkotott tanácsrendeletek törvényességi vizsgálatával kapcsolatban az 1971-től érvényes előírásokra utalunk. E szerint a testület által elfogadott rendeletet a felsőbb szinten működő végrehajtó bizottsághoz, a szegedi rendeletek esetében a Csongrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságához kellett felterjeszteni. A tanácstörvény a felettes szerv jóváhagyását csak a szervezeti és működési szabályzatokra nézve követelte meg (mint már utaltunk rá, utóbb ez is megszűnt), az egyéb tárgyú rendeletek esetében a felterjesztési kötelezettség a tanács- rendelet törvényességi szempontú felülvizsgálásának előfeltételét képezte. A felülvizsgálat tehát csak arra terjedhetett ki, hogy a rendelet megfelelt-e a törvényességi kívánalmaknak, de célszerűségi észrevételezés már nem illette meg a felettes szervet. A felülvizsgálatra a törvény szerint 30 nap állt rendelkezésre, ez alatt nyilatkozhatott a felsőbb szintű szerv, ha pedig erre nem került sor, hallgatása folytán a rendeletet a megalkotó tanács részéről ki lehetett hirdetni. A rendelkezésre álló adatok szerint Szegeden nem került sor tanácsrendelet kihirdetésének felfüggesztésére vagy elhalasztására azért, mert a felülvizsgálat törvényességi problémát észlelt. Arra viszont volt példa, hogy az arra hivatott személy a 30 napos határidőn belüli kihirdetésre kért hozzájárulást (amit a törvény egyébként lehetővé tett), mivel a rendelet alkalmazása azt indokolta. Ilyen eset lakásügyi szabályozásnál fordult elő, s döntően az érintett állampolgárok érdekeit szolgálta. 5./ A tanácsrendelet-alkotás folyamatában különös jelentőségű a rendelet kihirdetése. Ez ugyanis jogszabályok esetében érvényességi kellék, hiszen az érintettek csak olyan normának engedelmeskedhetnek, amelyről tudják, hogy mit ír elő, mi az, amit tilt, illetve mit enged meg. A szabályszerűen ki nem hirdetett jogszabályt, így a tanácsrendeletet sem lehet törvényesen alkalmazni, különösen nem érvényesíthetők azok a hátrányok, melyeket a mulasztókkal szemben tartalmaz, igaz, általában jogok sem ke- letkeztethetők így. A tanácstörvények a kihirdetés formájára vonatkozóan a helyben szokásos módot jelölték meg. 1971 után erről a szegedi tanács is a Szervezeti és Működési Szabályzatban rendelkezett úgy, hogy a kihirdetés általában a tanács közlönyében történjen, de más úton történő kihirdetést sem zárt ki. A kezdeti időszakban falragaszként kinyomott hirdetmény jelentette a kihirdetést, e mellett szokásos volt a közszemlére tétel is. Ilyenkor újságban hivatalos közlemény jelezte, hogy a tanácsrendeletet hol lehet megtekinteni, s az mikor lép hatályba. A közszemlére tétel helye legtöbbször a tanácsi ügyfélszolgálati iroda volt, itt később meg is lehetett vásárolni azt a tanácsi közlönyt, amely a tanácsrendelet szövegét tartalmazta. Egyes tanácsrendeletek esetében külön kiadványt is megjelentettek Szegeden. Például füzetben adta közre a tanácsi vezetés a díszpolgárságról, a város címeréről és zászlajáról szóló rendeleteket, egyúttal ez utóbbiak hivatalos rajzát is tartalmazta a kiadvány. A helyi napilapban, a Délmagyarországban is közzétettek nagyobb közérdeklődésre számot tar(ó tanácsrendeletet, ez azonban elég eseti megoldás volt, hiszen a sajtó legfeljebb csak a tájékoztatás, a bemutatás szintjén vállalkozhatott ilyen feladatra. Más tanácsok gyakorlatához hasonlóan 1975-ben Szegeden is kiadásra került a hatályos tanácsrendeletek gyűjteménye, mely az adott időpontban érvényes helyi jogsza214
