Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Szilágyi György: Helyi rendeletalkotás Szegeden a tanácsrendszer idején - II. A tanácsrendelet-alkotás gyakorlata és ennek jellemzői Szegeden

bályokat tartalmazta. Az összeállítás azonban viszonylag hamar aktualitását vesztette az esetenként gyorsan bekövetkezett változások (módosítás, hatályon kívül helyezés, illetve új tanácsrendeletek megalkotása) folytán. Ennek ellenére — elsődlegesen jogászi körökben — a 80-as évek közepe táján is volt igény gyűjtemény kiadására, erre azonban már nem került sor. Megjegyzendő, hogy az itt említett megjelentetési módok kívül esnek a kihirdetés fogalomkörén, ténylegesen a jogszabály közlésének tekintendők. Jelentőségük azonban nem elhanyagolható, hiszen elősegítik az állampolgári jogismeretet.

6./ Valamennyi jogszabályhoz hasonlóan a tanácsrendeletek hatékonysága szempontjából is jelentősége van annak, vajon az előírások betartása hogyan érvényesül azok körében, akikre rendelkezéseket tartalmaz. Elsődlegesen persze akikre valamilyen kötelezettséget ró, akiktől meghatározott magatartást vár el. A jogalkotó lehetővé tette a tanácsrendeletek szankcionálását, ennek keretében törvény mondta ki, hogy a tanács- rendeletben, annak megsértőivel szemben szabálysértés miatt bírság állapítható meg. A tanácsrendeletek megszegésének szabálysértéssé minősítése elvileg megfelelő eszköznek volt tekinthető az előírások betartásának biztosítására, a gyakorlati tapasztalatok azonban azt is jelezték, hogy a rendeletek hatályosulását nem eléggé mozdította elő ez a fajta szankció.

Az 1980-as évek elején ügyészségi felmérés vizsgálta Csongrád megyében és Szegeden is a tanácsrendeletben megállapított szabálysértések miatti felelősségre vonás gyakorlatát. Az volt a tapasztalat, hogy a tanácsrendeletek megszegőivel szembeni eljárások a feljelentés elmaradása folytán nincsenek összhangban az előírások megsértésével. Egy 1985-ben készült szegedi összegezés szerint pl. az állat- és külön is az ebtartás szabályainak megszegése miatt 1979-ben 17, 1980-ban 6, 1981-ben 2, 1982-ben 13, 1983-ban 14 személlyel szemben szabott ki a tanácsi szabálysértési hatóság pénzbírságot, holott köztudott volt akkor is, hogy az állattartási előírások betartása terén sok mulasztás észlelhető. A szegedi tanácsrendeletek megszegőivel szemben kiszabott bírságok összege 1979-ben összesen 9.900,-, 1980-ban 48.000,-, 1981-ben 34.400,-, 1982-ben 35.000,- és 1983-ban 47.800,-Ft volt. Ugyanezen időszakban a bírságátlag egy felelősségre volt személyre vetítve 340,- és 618,-Ft között mozgott.

Megítélésünk szerint sem az volt a legdöntőbb probléma, hogy a tanácsrendeletek megszegése, vagy előírásaik be nem tartása miatt kevés szabálysértési eljárás indult, vagy hogy a kiszabott bírságok összege nem volt alkalmas az előírásokat megszegőkkel szemben megfelelő társadalmi ráhatás elérésére. Sokkal inkább az jelentett gondot, hogy a tanácsrendeletek — köztük a szegediek — más joghátrányt alig-alig tartalmaztak. Jóllehet az emberi és állampolgári jogok biztosítása jelentett csupán befolyást a szabályozás mikéntjére, ennek ellenére csak elvétve találhatók a szabálysértésen kívüli szankciókra példák. Ezek közül megemlíthető a lakóházak házirendjének súlyos és ismételt megsértése esetén a lakásbérleti jogviszony felmondással történő megszüntetése, a vásárokról és piacokról szóló tanácsrendeletben a piac rendjét súlyosan megsértő személyeknek a piacról aznapra, vagy határozott időre történő kitiltása. Ide sorolható meghatározott kedvezmények elvesztése is, mint joghátrány. Pl. a szegedi közterülethasználati tanácsrendelet szerint a díjfizetés alóli mentesség megszűnik, ha az építkezés a szerződésben megállapított határidőt meghaladja. Hátrányos következményt jelentett, ha a kötelezett a tanácsrendeletben előírt munkát nem végezte el, pl. a felbontott útburkola215