Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Kovách Géza: Márki Sándor erdélyi kapcsolatai szegedi tanársága idején
nehezebb feladatot jelentettek a nyelvvizsgák, melyek elé a magyar tanárokat állították. Kritikus helyzetbe kerültek a szerzetesrendi iskolák s az egyházi javak. A súlyos gondok ellenére az erdélyi magyar értelmiség talpra állt, belső erőből megszervezte a maga politikai, gazdasági és közművelődési intézményeit. Talpra állt az EMGE, a magyar szövetkezeti mozgalom, újra megkezdte működését az EMKE, az EME, stb. Megalakult a Magyar Párt s megkezdte nehéz politikai küzdelmét. A két háború közötti magyar közélet történelmének van bizonyos irodalma,' de úgy véljük sok kérdés még mindig csak nagyvonalakban ismert. Különösen hiányos a vidéki magyar közművelődés ismerete, mindenekelőtt a magyar tudományos élet áttekintése. Úgy véljük, hogy ennek megismeréséhez hozzásegít a korabeli források, levelek felkutatása és közreadása. Közvetlenül az impériumváltozást követő évek sorskérdéseinek, az itthon maradottak lelkiállapotának megértéséhez segít hozzá többek között Márki Sándor 1919 és 1925 közötti levelezése az itthon maradottakkal. 1921-ig Márki Kolozsvárt maradt s minden igyekezetét arra összpontosította, hogy a változott körülmények között is a tudományt s a nevelést szolgálja. Előad a fele- kezetközi tanárképzőn, Kuncz Aladár és Reményik Sándor kérésére azonnal bekapcsolódik az induló magyar irodalmi és tudományos életbe.2 Cikket ír Erdély, Havasalföld és Moldva 1538-as kapcsolatairól, a kurucok bujdosásáról, melyben Constantin Bränco- veanu és Constantin Cantacuzino asztalnok szíves vendéglátásáról s ez utóbbi történetírói munkásságáról.3 Bizonyos jelekből arra következtethetünk, hogy kezdetben nem gondolt távozásra. Szorgalmasan tanul románul. Szegedi hagyatékában található egy füzet: „Román dolgok. Nyelvgyakorlatok románból... Fordította Márki Sándor, Kolozsvár. ”4 A füzet tartalmának tüzetesebb vizsgálata arról győz meg bennünket, hogy Márki nyomon követte a Kolozsvárt megjelenő román folyóiratokat is, s különös rokon- szenvvel figyeli az ekkor jelentkező Lucian Blaga költészetét. Korai aradi és szebeni szárnypróbálgatásai után Blaga 1919-ben érett költőként mutatkozik be a „Poemele lu- minii” című gyűjteményével. Új témájú és szokatlan hangú verskötetét a kritika igen kedvezően fogadja s mindenekelőtt Sextil Puscariu s Nicolae Iorga írnak elismerően róla. Márki Sándor mind Sextil Pu§cariu, mind Nicolae Iorga Blagát elemző cikkét lefordítja magyarra.5 A két cikk lefordítása mellett Márki két Blaga verset is tolmácsol ma1 Az erdélyi magyarság két háború közötti politikai történetét mindmáig a legjobban Mikó Imre foglalta össze a „Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig” című művében (Budapest, 1941.). — Bányai László „30 év” című írását nem tekinthetjük értékmérőnek (Bukarest, 1950.). — Útmutatóul szolgálhat Köpeczi Béla rövid áttekintése az 1986-ban Budapesten kiadott Erdély története harmadk kötetében (1722—1779) — Az 1990-ben Budapesten kiadott „Hetven év. A romániai magyarság története” (Barabás Béla, Diószegi László, Enyedi Sándor, Sebők Lajos, R. Sülé Lajos) még rövid összefoglalónak is legfeljebb helyzetfelmérő. — Kántor Lajosnak és Láng Gusztávnak köszönhetően nagyvonalakban tisztázott a két háború közötti romániai magyar irodalom útja. — Hasonlóképpen használható anyagot nyújtanak a különböző helytörténeti kiadványok, kultúrtörténeti monográfiák, mint például Indig Ottó: A nagyváradi színészet másfél évszázada (1798—1944), Bukarest, 1991. stb. — Alapos, átfogó felmérés a két háború közötti erdélyi magyar tudományos és közművelődési életről azonban mindmáig nem történt. 2 Lásd Reményik Sándor három levelét Márki Sándorhoz, MTA Kézirattára, Budapest, Ms. 5164 (1080—1084). 3 Ellenzék, 1923. 140. szám. 4 József Attila Tudományegyetem, Szeged, Kézirattár, Márki Sándor hagyatéka. 5 Pujcariu Sextil, Blaga Lucian a költő, cikkfordítás a Patria 1919. április 20-i számából, 52—53. lap, valamint Iorga M. Sorok egy ifjúért, cikkfordítás a Patria 1919. május 4-i számából, 54—60. lap. 14