Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Glück Jenő: Áttekintés egy aradi vízügyi térképgyűjteményről (1784–1862)
a XVIII. században is felmerült, valójában csupán a XIX. század derekán vált súlyossá. A helyzet felmérését szolgálta egy korabeli térkép a malmok feltüntetésével (M. F. 865). Az Arad Megyei Levéltár anyagából ismeretes, hogy 1850 után a hajózás zavartalansága érdekében a korabeli hatóságok meg akarták rendszabályozni őket. Két 1861- ben készült térkép a Maros déli partján fekvő hajómalmokkal foglalkozik (1.71). A másik térkép a kisfaludi hajómalmok helyzetét taglalja, Spilka László munkálata alapján (73-11). A következő évben készült el Újarad viszonylatában hasonló tartalmú térkép, amely behatárolja az ott működő öt hajómalmot és rámutat arra, hogy a hajózási útvonalat érintik. Egy másik térkép tünteti fel Újarad és Zádorlak közötti hajómalmokat és a féltett hajózási útvonalat (74-75, 76-77). Egy 1866. május 22-én kelt térkép, amely ismeretlen forrásból származik, arra összpontosít, hogy a hajómalmok az árvízveszély tényezői is (X-87). Az árvízveszély kétségtelenül központi kérdés volt. Külön hangsúlyt kapott az árterületek meghatározása, illetve a vízállásos helyek feltérképezése. Gyűjteményünkben négy ilyen tartalmú térkép található. Egy igen ügyesen megrajzolt térkép feltünteti Zám és Arad között a Maros árterületét (24-50). Egy másik mérnök Zám és Radna között fellelhető vízállásos területeket jegyezte fel (25-51). Hasonló meggondolások vezették Fenlak—Zádorlak illetve Német-Csanád vidékén működő szakembereket két részletes térkép elkészítésére (120-54, 1-171). A Maros romboló hatásának ellensúlyozására szolgáló tulajdonképpeni szabályozási munkálatok 1825 és 1830 között Szemlak és Szeged között mutattak fel bizonyos eredményt. 12 Ezen tevékenységhez kapcsolódik néhány fennmaradt térkép is. Egyikük összefoglalja Makó vidékének vízrajzi helyzetét és a Marossal kapcsolatban felhívja a figyelmet egy új csatornára, amely a belvizek elvezetésére szolgál (X-153). Hasonló célzatú térkép Apátfalva határával foglalkozik a lecsapolás tekintetében és figyelmeztet a körzetben folyó halászatra is (96-161). A Maroson végzendő parterősítési munkálatokról hírt ad Rieger 1833-ból keltezett térképe, amely Sajtény és a túloldalon lévő Temes megyei parton elhelyezkedő község közötti folyószakaszon végzett vagy végzendő partműveket ismerteti (82-39). Hasonlóképpen két térkép közli a Szemlak határában lévő vagy tervezett „vízfelfogó” töltések alakzatát (27-44, 103-170). Az 1860-as pusztító árvíz a gátak további megerősítését követelte meg. Az aradi gyűjteménybe bekerült a Tisza—Maros-szögben az ún. Sárgapart megerősítésének feladata. A munkálatok kiterjesztését szorgalmazták a Mindszent—Apátfalva közti gát kiépítése érdekében. Hasonló célzattal készítették el a Fekete-Csanádtól Vetyeházig terjedő szakaszt a Maros jobb partján (32-87, 4-92, 6-94). Gátépítési célzattal készült Al- győ—Szőreg partépítési tervezete is (8-94). A Maros megrendszabályozásának és hasznosításának érdekében szükségessé vált a kanyargós folyó hosszának rövidítése és medrének kitisztítása. Ennek érdekében több felvétel készült, amelyek nemcsak a meder kiegyenesítését, hanem egyes holtágak kiiktatását is célozták, valamint egyes helyeken a főfolyás terének szélesítését. A megoldás sürgősségét szorgalmazták a gögörkeleti egyházi főhatóságok a Hodos-Bodrog kolostor veszélyeztetése miatt. Az Arad mellett található kolostor a Marosba nyúló földnyelven 12 12 Márki, i.m. 879. 10
