Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Glück Jenő: Áttekintés egy aradi vízügyi térképgyűjteményről (1784–1862)

terült el és a vízsodrás az északi parton található kolostort hovatovább elmosta volna. A Helytartótanács már 1832-ben elrendelte egy tervezet készítését, amely 1833 októberében készült el. E tárgyban két kelet nélküli térkép is található (71-68, 72-150, 66-26). A munkálatra 1839-ben került sor, főleg megyei közmunkával, amelynek eredményeképpen a földnyelvet északi részén átvágták és a Marost új mederbe terelték.)3

További nagyobb számú átvágásra 1845-től került sor és 1872-ig összesen 33 átvágást végeztek el a Maros alsófolyásán. Igaz, ezen erőfeszítés csak részben volt eredményes, mivel egyes átvágások eliszaposodtak vagy más hiányosságokat mutattak fel. Másrészt a folyómenti út kiépítése és a vasútvonal megnyitása (1868) a víziszállítást az alsófolyáson jóformán a tutajozásra értékelte le, a gőzhajózás bevezetése pedig csődöt mondott. >“*

Az átvágások tervezése számos térkép elkészítését igényelte. A legkeletibb átvágási javaslat Konop vidékét érintette és az Odvo§—Sólymos közötti átvágás tervezete követte (139-122, 131-76). Ez utóbbi Milova—Solymosi átvágás címszó alatt is szerepel, amely részletesebben határozza meg az átvágás pontos helyét. A munkálat pontosítása érdekében 1852-ben mederkeresztmetszetet is készítettek (23-89, 190-62).

Egy másik vázlat Radna—Lippa vonatkozásában alapozza meg az átvágást és ezzel együtt kiiktatja a folyó egyik szigetét is (88-12). A Páulij—Hidegkút illetve Csi- csér—Szabadhely közötti folyószakaszon hat átvágás ötletét összesítették (15-21). A zá- dorlaki átvágás tervét 1847 előtt készítette el Kosztka József. Az általa hitelesített öt térkép tartalmazza a megvalósítás számára szükséges összes elem feltérképezését. Úgy látszik, több lehetőség volt adott és a térképen ezek összehasonlításának nyomai látszanak (16-90, 50-90, 75-10, 22-51, X-118).

Több térkép vázolja fel Nagylak—Apátfalva—Csanád viszonylatában a szükséges megvalósításokat, amely egyben öt hajózási akadály megszüntetésére adhatott alkalmat (46-20, 100-159, 102-68). A Deszk—Szőreg átvágás 1852-ben készült felmérése ún. forrás-profil felirattal rendelkezik („Ouerprofil”) (7-93).

Kutatásunk elsődleges célja a szakemberek figyelmének felkeltése volt egy forrásanyag létezésére, amely hozzájárulhat a Maros szabályozás történetének és általában a vízügyi kérdések múltjának kiegészítéséhez. 13 14

13 Eugen Aradeanul, Lucian Iemandi, Teodor Bodogae: Manastirea Hodos-Bodrog. Arad, 1980. -16.

14 Gaál, i.m. 422, Márki, i.m. 880.

11