Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

szónokoltam az eucharisztikus és a Szent István év alkalmából. ... Azért írtam és szónokoltam, hogy ne engedjük, hogy az igaznak bizonyult régi értékeket politikai kalandorok elhalványítsák.”52 53 54

Április 24-én délután a Felsővárosi Katolikus Kör kultúrdélutánt rendezett a felsővárosi kultúrházban. Ezen vitéz dr. Shvoy Kálmán altábornagy, országgyűlési képviselő tartott előadást Szent Istvánról és koráról. Beszélt a honfoglaló magyarok „állam- szervezetéről” és vallásáról, Szent István tevékenységéről és halhatatlan érdemeiről. Befejezésül hangsúlyozta, hogy amiként Szent István leverte a pogányokat, úgy 1938- ban is le kell verni a „modem felkelő pogányokat”, mert csak így lehet visszaállítani az erős, keresztény, nemzeti Magyarországot az ezeréves határokon.55 56

Egy hét múlva, május 1-jén délelőtt a városháza zsúfolásig megtelt közgyűlési termében a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület tartotta közgyűlését, melyet felolvasó ülés követett. Az 1904-ben alapított egyesület gyűlésén az illusztris helyi személyiségeken kívül megjelent dr. Fraeger Ernő, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztályfőnöke, Tubán Tibor nyugalmazott államtitkár és Harsányi Lajos, a korszak neves papköltője. A megnyitó beszédet Herczeg Ferenc, a DMKE elnöke mondta. Herczeg — akit a Horthy-korszak hivatalos irodalompolitikája a kor írófejedelmévé kiáltott ki — a tőle megszokott stílusban emlékezett meg Szent Istvánról: „A magyar ezredév fölé, mint világítótorony az idők óceánja fölé, fényt szórva emelkedik az első magyar király alakja. A gondviselés felbecsülhetetlen értékű ajándékot adott a nemzetnek, midőn a királyi koronát első ízben olyan férfi fejére tette, aki minden idők uralkodóinak legnagyobbjai közül való. Nem volt Európában még királyság vagy császárság, amelyre alapítója annyira rá tudta volna nyomni a saját személye bélyegét, mint Szent István birodalma. Családja szentek és hősök családja volt. Beterelte népét a nagy vallási közösségbe, ami vallásos szempontból jámbor, politikai szempontból nemzetmentő tett volt. ”54

Ezután a Szent István-i állameszme jelentőségét és időtállóságát ecsetelte: „A szentistváni állameszme lényege az egyetemes és független Magyarország ..., amelyben testvéri egyetértésben élnek a magyarok és a nemzetiségiek.”55 Ezzel a kijelentéssel Herczeg sok más kortárs magyar politikushoz hasonlóan nagyvonalúan „megfeledkezett” azokról a mély nemzetiségi ellentétekről, melyek hosszú időn át feszítették a Magyar Királyság gazdasági, társadalmi és politikai kereteit. Ilyenformán aztán könnyen juthatott arra a végkövetkeztetésre, hogy a magyar történelem minden viharát túlélt Szent István-i gondolat keretei között képzelhető csak el a magyar jövő. „Ez a gondolat, amely átélte eddig minden ellenségét, nem vesztette el regeneráló erejét és ma is képes arra, hogy fényével besugározza a Kárpátok övezte földet. ”56

52 Szegedi Új Nemzedék, 1938. április 13. 3. p.

53 Délmagyarország, 1938. április 26. 5. p.

54 Szegedi Napló, 1938. május 3. 3. p.

A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület (DMKE) 1904-ben alakult meg Szegeden. Alapítói célul tűztek ki, hogy a Magyarország déli részén fekvő vármegyékben — főleg a Bánság és Bácska területén — a magyar nemzeti szellemet erősítsék, a magyar nyelv ismeretét teriesszék és fellendítsék a terület gazdasági életet. Az egyesület Szegeden, Aradon és Makón intemátusokat létesített középiskolai tanulók részére. Ezek közül a szegedit tárgyalt időszakunkban az állam bérelte a főiskolai Horthy Kollégium számára. A DMKE számos népkönyvtárat is létrehozott. (Révai Nagy Lexikona V. kötet, Révai Testvérek Irodalmi Intézet és RT., Bp. é. n. 404. p.)

55 Szegedi Napló, 1938. május 3. 3. p.

56 Uo.

105