Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
Május 15-én délelőtt a Szegedi Ipartestület székhazának udvarán a szegedi ifjúsági egyesületek tartottak közös nagygyűlést, melyen mintegy 6 000 fő jelent meg. A gyűlést Szent István-emlékünnepségként hirdették meg; s az egyetemi és főiskolai hallgatók közreműködésével a szegedi iparos és kereskedő ifjúság Hivatásszervezete, valamint a Keresztyén Iijúsági Egyesület és a katolikus agrárifjúsági mozgalom szervezte.57 Ez a rendezvény azonban valójában a soronkövetkező látványos lépés volt a Hivatásszervezet kiépítésének forgatókönyvében. Azzal, hogy a nagygyűlésen való részvételre egy protestáns egyesületet is felkértek (Keresztyén Ifjúsági Egyesület), azt kívánták demonstrálni, hogy felekezeti különbség nélkül „az egész magyar fiatalság” kiáll az ünnepség szónokai által hangoztatott elvek mellett. A megnyitó beszédet dr. Sándor István főiskolai tanár mondta. Kifejtette, hogy ez a nagygyűlés seregszemle az ifjúság fölött, mely fejet hajtani jött Szent István előtt, s egyben küzd Szent István örökségéért. Ez az ifjúság dr. Sándor István szerint egy „keresztényibb, magyarabb és igazságosabb, szociális alapokon nyugvó Magyarországot akar” .58 Ezután Kálmán Sándor „munkásifjú” mondta el, hogyan akarják a Sándor István által megjelölt célt elérni. Az út, melyen haladni kívánnak, a hivatásrendi társadalom megalkotása. A nagygyűlésen elhangzott beszédek hadat üzentek a szociáldemokráciának, és természetesen minden más baloldali irányzatnak. Végül P. Kerkai Jenő S. J. lépett a szónoki emelvényre. Az a záróbeszéd, amelyet a nagygyűlés végén elmondott, minden bizonnyal az 1938-as szegedi Szent István-jubileum rendezvényein elhangzott beszédek közül a legdurvább hangvételű volt. A szociáldemokráciát élesen elítélő szavai otromba antiszemita kijelentésekkel párosultak: „Mi nem azt vitatjuk, hogy a zsidó faj-e, vagy vallás; mi azt mondjuk, hogy mind a kettő. Mi azonban azon dolgozunk, hogy a gazdasági és kulturális harcot sikeresen megvívjuk velük. Mi nemcsak a zsidó vér, de a zsidószellem ellenségei is vagyunk. Nekünk nem kellenek még a zsidó szellemű keresztények se! ”59 Majd így fejezte be beszédét: „Erről a helyről ultimátumot küldünk és kimondjuk visszavonhatatlanul: szociáldemokrácia félre az útból. ... A szociáldemokráciának mi nem azért teszünk szemrehányást, mert megszervezte a magyar munkásságot, hanem azért, mert azt zsidó kézre játszotta. Nem azt hányjuk a szemére, hogy a munkabérekért harcolt, hanem azt, hogy kilopta a munkásság nagy tömegének zsebéből nemcsak a garast, hanem leikéből a keresztény vallást is.”60 Ugyanezen a napon délután 4 órai kezdettel tartották meg a Szegedi Vasutas sporttelepen a szegedi elemi iskolák a Szent István jubileiumi évnek szentelt ünnepélyüket. Ezt a rendezvényt eredetileg május 8-ára tervezték, de a rossz idő miatt akkor nem tudták lebonyolítani.6i Ezért elhalasztották május 15-ére. Az ünnepély 5 000 iskolás gyermek felvonulásával kezdődött, akik iskolák szerint változó, magyaros ruhákba öltözve színpompás látványt nyújtottak. A felvonulás után Glattfelder Gyula megyéspüspök előtt „hódolt az ifjúság”. Tóth József teológiai hallgató beszédet mondott az eucharisztikus és a Szent István-év jelentőségéről, majd két elemi iskolás kislány köszöntötte a püspököt. A Római Katholikus Püspöki Hittudományi Főiskola énekkara Kapossy Gyula vezénylésével Beethoven „Dicsőítünk Téged” kezdetű dalát adta elő. Az elemi isko57 Szegedi Új Nemzedék, 1938. május 3. 4. p. 58 Szegedi Üj Nemzedék, 1938. május 17. 3—4. p. 59 Uo. « Uo. 61 Délmagyarország, 1938. május 10. 6. p. 106
