Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
1. kar: /fel-felkiáltva/: Micsoda erő, micsoda kéz! Szeméből ezredéves új jövendő néz! 2. ; 3. kar: /halkan, de boldogsággal/: Ez Ő! István király! Az országépítő! 1. kar: /erősen/: Igen ez Ő... Mind /kitörve/: Igen ez Ő! A diadalmas, a győzelmes országépítő! /A nem következő kar ismétli, tagolva, folytatólagosan: »Országépítő!«/ 1. kar: Vele dolgozunk! 2. kar: Vele alkotunk! 3. kar: Vele harcolunk! Mind: /teljes erővel/: Vele építünk! /lehalkítva, mélyen/: Rendezzük a rónát, a pompás falvakat. Igazságossá teszünk bankokat, gyárakat. /Erősödve/: Sok házat építünk, bennük boldog családot, Közéjük égbemutató, magastomyú templomot, Megkondítunk minden templomban minden harangot: Igazság, család, élet ünnepli jöttünk, Kik Isten nevében építeni jöttünk! /A két munkás felemeli a kész országot./”46 47 48 Az életkép irodalmi értékének — helyesebben értéktelenségének elemzése nem feladatunk. Azt azonban el kell ismernünk, hogy Radnainak sikerült a kor hivatalos állami és egyházi vezetői által elvárt szellemű művet alkotnia. Az előadást egyébként osztatlan siker fogadta. A Városi Színház 1938. március 27-én ismét tanulókkal és rokonaikkal telt meg. Most azonban nem középiskolások, hanem a községi és az állami népiskolák tanulói tartották itt Szent István-emlékünnepélyüket. Az ünnepséget a Királyi Katholikus Tanítóképző Intézet énekkara nyitotta meg a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus himnuszának eléneklésével. Ezután Tuskó László állami elemi iskolai igazgató mondott beszédet Szent Istvánról. Majd tanulók szavalatai és énekszámai következtek. Kiss Károly tanfelügyelő ünnepi szónoklatában azt fejtegette, milyen fontos, hogy első szent királyunk ünneplésének gondolata eljusson minden iskolás gyermek szívébe. A tanfelügyelő beszéde után a gyerekek H. Hajtay Etelka három képből álló ünnepi játékát adták elő, melynek: „Tartalma a magyar gyermekek hódoló szeretete és sóvárgó vágyódása Szent István felé, akit, hogy megláthassanak, az Úr megnyitja a mennyet a gyermeksereg előtt s megmutatja az összes magyar szentek között dicsőségében az első koronás magyar királyt, akinek tiszteletére a honszerző és honalapító ősmagyar vezéreket is az égbe rendeli.”47 A Szegedi Új Nemzedék kritikusa nagy megelégedéssel dicsérte a „nagyon sikerült előadás” színvonalát és nevelő hatását. A Városi Színházban azonban nemcsak műkedvelő előadások idézték Szent István szellemét a jubileumi évben. 1938. április 11-én, hétfőn a színtársulat bemutatta Sík Sándor: István király című művét.4» Az 1929 óta Szegeden élő piarista költő, irodalom46 Uo. 47 Szegedi Új Nemzedék, 1938. március 29. 5. p. 48 Délmagyarország, 1938. április 12. 7. p. 103
