Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)
Bevezető
BEVEZETŐ Új kötettel jelentkezik a szerző, amelyben Szeged és régiójának második világháborús emberveszteségét, lehetőleg a teljesség igényével igyekszik számbavenni. A témában 1996-ban két könyve is megjelent, az első munkatársával közösen: „Dunainé Bognár Júlia — Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai” címen. A másik könyv a szerző önálló munkája: „Kiskundorozsma halottai a második világháborúban” címet viseli. A könyvek megjelenése kiváltotta a szakma és az érintett lakosság érdeklődését egyaránt. Újabb adatközlők jelentkeztek, számos észrevétel érkezett és a könyvekből kimaradtak hozzátartozói, egykori ismerősei és barátai, baj társai jelezték a hiányokat. Időközben a kutatást a háborús emberveszteséggel összefüggésbe hozható polgári és katonai iratokra, pl. a vegyes katonai iratokra is kiterjesztettem. Ezért vált szükségessé, hogy egy új 3. könyvben a kezdeti kutatási bizonytalanságból adódó hibákat pótkötetben korrigáljam, s nem a kutató hibájából adódó kimaradtak adatait feldolgozzam. Ugyanakkor az eddig még nem vizsgált, ma Szegedhez tartozó három község: Algyő, Szőreg és Tápé háborús emberveszteségét is feltárjam. Ehhez a kutatás már három éve folyik. Az előző könyvek több éves és az adott lehetőségeken belül teljesnek mondható adatgyűjtése révén Szegeden 4728, Kiskundo- rozsmánál 530 katonai, munkaszolgálatos, levente, deportált és egyéb polgári áldozat neve vált ismertté. Ez a szám most az újabb kutatások és pontosítások eredményeként 5452, illetve 563 főre módosul, és máig sem végleges, mint ahogy a jövőben sem lehet lezártnak tekinteni. A KUTATÁS MÓDSZEREI A második világháborús magyar veszteségkutatásnak nincsenek kiforrott módszerei. Az emberveszteség megállapítása alapvetően két módon történhet. Az első a nép- számlálásokra alapozott demográfiai összehasonlító módszer, amely az 1941-es és az 1949-es népszámlálási adatokból indul ki. A végső számszerű eredménynél figyelembe veszi az abszolút népességfogyást, a 8 év természetes szaporodásában demográfusok által feltételezett hiányát, a háború utáni vándorlási egyenlegben bekövetkezett többletet mint veszteséget. Ezekből az adatokból határozza meg a teljes veszteséget. Ennek a módszernek legjelesebb képviselője volt Für Lajos történész, aki az 1984-ben hosszú évtizedek után felrázta a kutatókat. Ez a módszer nehezen adaptálható egy nagy város és régiójának vizsgálatában. A kisebb falvakban és közösségekben más is a társadalmi elvárás. 7
