Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)
Dokumentumok, tanulmányok, visszaemlékezések
kmsz. zászlóalj 105/1-14. és V/5. század számozással 15 tábori századot állított fel. Állományának zöme a zsidó lakosság V. hadtest területén lévő számarányának megfelelően főként szegedi volt. A századokhoz 240 fő munkaszolgálatos mellett 20 főnyi őr- személyzet tartozott. (K. F.) 1. Az zsidó munkásszázadok Szegedről indultak Borba 1943 nyarán a Tiszán hajóval a Belgyógyászati Klinika előtti rakpartról Az V. kmsz. zászlóaljhoz négy tényleges korú század vonult be 1942. október 12- én Hódmezővásárhelyre a Népkertbe, századonként 240 fő. A századokat onnan Pályi- ba, Orgoványba vitték útépítésre, majd Szegedre és Szőregre hozták vissza, az újsző- regi lőtér golyófogójának az építésére. Újszegeden a Tóth vendéglőben, a Vigadóban és a Katolikus Kultúrházban volt a szállás. Az V. kmsz. zászlóalj parancsnoka Balogh András alezredes volt, orvosa Hegedűs orvos zászlós. 1943. június elején összehívták a munkaszolgálatosok hozzátartozóit egy gyűlésre, ahol egy Todt1 ezredes adott arról tájékoztatót, hogy a magyar kormány közhasznú munkára adta el a munkásszázadokat a Todt szervezet részére, a szerbiai Borban a rézbányában végzendő munkára. Borban rezet fognak bányászni, amiből Magyarország is részesedik majd. A szörnyű hír után rövid felkészülés után, a hozzátartozók ruhaneműket igyekeztek hozni, 1943. július 11- én a szegedi belgyógyászati klinika előtti rakparton álló hajóba, amihez egy uszály volt kötve, behajózták a négy századot és egy Szentkirályszabadjáról ide hozott tényleges századot, összesen 1200 főt. Az alsó és a felső rakpartot lezárta a rendőrség és a hozzátartozók egy utolsó búcsút se inthettek a Borba menőknek. Természetesen megfelelő létszámú keretlegénység is behajózott a munkaszolgálatosok őrzésére. A hajó még aznap elindult Titel, Belgrád, a Vaskapu érintésével Prahovo kikötőig, ahol tehervagonokba kellett szállni, onnan bányavasúttal Borig utazni. A bori vasútállomás akkor egy kis őrházból állt csak. Azonnal a barakkokba kellett vonulni, az V/4. és V/2. századokat az egyikbe, az V/l. és V/3. századokat a másikba, a szentkirály szabadjai századot egy harmadik barakkban helyezték el, ahol három emeletes fapriccsek voltak. Borban akkor már szerb, francia, angol, később olasz hadifoglyok voltak a Berlin Lágerbe beszállásolva. A tábor egy völgykatlanban volt, körös-körül bunkerekkel, ahonnan tökéletes belövés volt az egész táborba. Minden bunkerben más nemzetiségű őrsége volt a németeknek, hogy így is biztosabban őrizhessék a lágert. A mi barakkunkban, az V/4. századot a hírhedt Császár János főtörzsőrmester2, Hajdú szakaszvezető, később őrmester, Végvári őrmester, Dékány, Freyburger nevű és sok más keretlegény őrizte és irányította. Azonnal névsort készíttettek a németek, ahol mindenkinek a szakmáját is fel kellett tüntetni (azt hittük igyekeznek mindenkit a szakmájában foglalkoztatni, de persze erről szó sem volt) és másnapra mindenki kapott egy sorszámot. Én a 14 152 szám lettem és attól a naptól kezdve megszűnt a személyi1 Todt = A német birodalmi fegyverkezési és haditermelési miniszter Albert Speer egyik vállalatának, az Organistation Todtnak rövidítése. 2 Császár János főtörzsőrmestert a Szegedi Népbíróság 1945. július 30-án kötél általi halálra ítélte és augusztusban a Csillag börtönben az ítéletet végre is hajtották. (CsML. Nb. 206/1956.) 306
