Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
ték és 20-án megindult a támadás Csimelj ellen. A község és a bázis 21-én a partizánok kemény ellenállása után elesett, de a partizánok zöme az erdős terepen északi irányban, a német 588. tábori csendőr zászlóalj ellenőrzési területén, sikeresen kitört a gyűrűből, majd Borscsevó, Sznob, Kalmecsi mocsaras erdőségeibe húzódott. A támadók 26-ára ezt az erdőséget is körülzárták, de a partizánok április 4-én délnyugat felé onnan is kitörtek és áthúzódtak újabb erdős-mocsaras területekre. A 102. könnyű hadosztály ezután Glukov, Dimitrijev, Rilszk területén biztosított. A partizánok elleni súlyos harcok sebesültjeinek elszállításában már a szegedi alegységek is részt vettek.29 1942 április-május hónapokban a magyar biztosító alakulatok szolgálata rendkívül nehézzé vált, a megszálló csoport állománya az állandó menetek és a partizánok elleni harcok következtében a végsőkig kimerült. A legfőbb problémát az jelentette, hogy a „Magyar Megszálló Csoport” parancsnokság a szervezetszerű 19 zászlóaljából, már csak mindössze négy zászlóalj felett rendelkezett, a többiek német alárendeltségbe léptek és messze, területükön kívül működtek. A meggyengített könnyű hadosztály parancsnokságok óriási biztosítási területükön magukra maradtak és feladatukat alig tudták ellátni. Ugyanakkor a póttartalékos, idősebb korosztályú legénység felszerelése csak biztosító és karhatalmi szolgálat ellátásához volt megfelelő. A sokféle feladattól meggyengült csapatoknak már teljesen átrendeződtek a kötelékei. A vasúti őrségekhez, az egyéb feladatokkal megbízott apró egységek meggyengítése útján tudták összeszedni a szükséges létszámot. A széttagolódások, szétszaggatások közepette a kimerültség jelei mutatkoztak a csapatoknál, pedig most már szakadatlan harcban álltak a partizánokkal. A magyar seregtestek széttagolása 1942 folyamán tovább folytatódott. A könnyű hadosztályokat a németek fokozatosan szétszórták és egyre több parancsnokság alá rendelték. A 2. magyar hadsereg Donhoz történő felvonulása idején az élszállítmányaiban kiérkező alakulatok partizánok elleni harcba vetésével igyekeztek segíteni a leharcolt megszálló seregtestek helyzetén. Az 1943. január 5. és 30. között kiérkezett két új, az 1. és 201. könnyű hadosztályt is a partizánok ellen vetették be. Feladatuk gz volt, hogy a Brjanszki-erdőkből a déli utánpótlási vonalakat támadásokkal veszélyeztető partizánokat semmisítsék meg és biztosítsák a folyamatos német-magyar utánszállításokat. A nagy kiterjedésű területeken biztosító magyar könnyű hadosztályok alkalmazási területükön az első vonal hézagaiba kerültek és a harcokba belekeveredve, súlyos veszteségeket szenvedtek. Az 1941 októberétől Ukrajnában tevékenykedő legjelentősebb szegedi vonatkozású megszálló alakulat, a 39/IIL zászlóalj sorsa is hasonlóképpen alakult. Alkalmazási területét több ízben változtatták meg tevékenysége során. A zászlóalj a vasúti szállítás követően 1941. október 3-án Kőrösmezőről indult el és 600 kilométeres zord téli menettel a Tatár-hágó-Gyelatyin-Kolomea-Vinyica útvonalon jutott első célállomására. Itt több mint fél évig állomásozott. Parancsnoka Erényi Lajos 29 HL Vkf. 1. 4340/1942. (12-16) és Csima János 115-116. 40
