Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
A 2. magyar hadsereg mozgósításakor Szegedről nem vontak el nagyobb katonai erőt képviselő alakulatokat, mert a Bácskában egyre inkább felélénkülő partizánakciók miatt nem akarták gyengíteni az itt lévő jelentősebb csoportosításokat. Elsősorban a dunántúli hadtesteket jelölték ki mozgósításra. A szegedi V. hadtest területéről nagyobb alakulatként csupán a kecskeméti 13. könnyű hadosztály került be a 2. hadsereg kötelékébe, mint a IV. pécsi hadtest harmadik könnyű hadosztálya. Ugyanakkor Szegedről számos, mintegy 14 kisebb alakulatot, alegységet, parancsnokságot mozgósítottak, amelyeket hadsereg-, és hadtest közvetlenként alkalmaztak. Rajtuk kívül Szegeden felállítottak öt olyan alakulatot is, melyek a 13. könnyű hadosztály hadrendjébe kerültek. A 2. magyar hadsereg hadrendjébe bekerült szegedi alakulatok közül elsőként a hadsereg-közvetleneket mozgósították, amelyek a IV. hadtestközvetlenekkel együtt az első szállítási lépcsőben 1942. április 17-én indultak el a keleti hadszíntérre. Zömmel Orel és Kurszk, részekkel pedig Vorozsba és Lgov körzetében rakodtak ki, amely területet a 2. német hadsereg már addigra elfoglalt. Mintegy 11 február végén és április elején mozgósított hadsereg- és hadtestközvetlen szegedi alakulat került ki a 2. hadsereggel Ukrajnába. A továbbiakban a szegedi egységeket és alegységeket egyenként tekintjük át. A négy 2. hadseregbeli hadseregközvetlen utászalakulat közül kettő szegedi volt. A 117. utászszázadot az V. utászzászlóalj állította fel 3. századának mozgósításával. Kivonuló parancsnoka Balogh Gyula tartalékos főhadnagy volt, aki 1942. augusztus 11-én Krestikinél elesett. Az új parancsnok szeptember 28-tól a Szegedről kivezényelt Maderspach Győző főhadnagy lett. Szakaszparancsnokai között találjuk Szentpétery Gergely tartalékos hadnagyot, Papp György hadnagyot és Csányi Lajos hadnagyot, a vezető orvos pedig dr. Bogdán József tartalékos orvos főhadnagy volt. Legénysége csupa tartalékosokból és póttartalékosokból állott. A század kirakodása után a III. hadtest alárendeltségében a 6. könnyű hadosztállyal menetelt Kurszkig. Ezt követően a másik szegedi utászszázaddal, a 153. kerékpáros utászszázaddal együtt része volt a 2. hadsereg azon gyorsalakulatokból alakított csoportjának, amelynek a III. hadtest alárendeltségében az volt a feladata, hogy a június 28-án meginduló támadás következtében keletkezett résen, az oroszok által jól védett Tyimet megkerülve gyorsan törjön előre a Donig. A csoport egyes alakulatai július 6-ig el is érték céljukat, míg a hadtest zöme július 10-ig jutott ki a folyóhoz. A két szegedi utászszázad a győri 151. gépkocsizó utászzászlóalj egységeivel együtt a magukkal hozott anyagból, együtt építette meg a Donon átívelő könnyű hadihidat, amelyen a gyorslépcső egyes csapatai felderítés céljából átkeltek a folyón és 15-20 kilométert ellenállás nélkül nyomultak előre. A hadseregparancsnokság a Donon átvezető vállalkozást öt nap múlva leállította, közvetlen műszaki alakulatait visszavonta a folyó jobb partjára. A 117. utászszázad augusztusban Karpenkovón állomásozott, majd a szeptemberben a német XXIV. páncélos hadtestparancsnokság alárendeltségében vett részt a súlyos és veszteséges Uriv környéki hídfőharcokban. 52
