Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
A doni állóharcok idején a VII. hadtestparancsnokság alárendeltségében Bugyennijben, majd novembertől Rosszoskin, decembertől pedig Csemyankán szállásolt el a 2. hadsereg arcvonala mögött. Az 1943 januári szovjet áttörés után a többi hadseregközvetlen és VII. hadtestközvetlen utászszázaddal - többek között a 153. kerékpáros utászszázaddal együtt - a 2. hadsereg utolsó harcoló csoportjában, a Vargyassi Gyula vezérőrnagy vezette harccsoportban vett részt az utóvédharcokban. 1943. január végén, s február hónapban az Oszkol folyó, majd a Belgorod környéki harcok idején aknazárakat telepített, de harcoló alakulatként is tevékenykedett, nevezetesen január 21-23-án Novij Oszkolban, később Korocsa városban. Az utóvédharcokban az utászalakulatok egy külön csoportot alkottak, amelynek Pásztor István őrnagy a VII. hadtestközvetlen 152. gépkocsizó utászzászlóalj parancsnoka volt a vezetője. Február 5-én az összes magyar egység a Korocsa patak vonalára vonult vissza. Korocsa helység védelmét kizárólag az utászcsapatok látták el. Február 8-án a Vargyassi csoport kilépett a német Cramer hadtest kötelékéből és megkezdte visszavonulását. A 117. utászszázad a 152. gépkocsizó utászzászlóalj kötelékeként súlyos veszteségek után vonult vissza. Több bekerítő gyűrűn átjutott el Szaszuljéig, ahol a 2. hadsereg-parancsnokság műszaki parancsnoka átszervezte, összevonta a megritkult, megcsonkolt műszaki alakulatokat. 1943. február 20-án ért Romniba, a 2. hadsereg elsőként meghatározott újjászervezési területére. Megmaradt létszáma: 4 tiszt, 130 fő legénység volt és 12 szán tartozott még felszereléséhez.'10 A 153. kerékpáros utászszázad ugyancsak hadseregközvetlen alakulatként az első szállítási lépcsőben került a hadműveleti területre. Szintén a szegedi V. utászzászlóalj állította fel 2. századából. Legénységében jelentősebb számban sorállomá- nyúak is voltak és az 1942. őszi esőzésekig gyorsan mozgó alakulatként alkalmazták. A hadszíntérre kimenő parancsnoka Zsemberi István százados volt, aki az arcvonal közelében aknára lépett, súlyosan megsebesült és a kórházban sebesülésébe belehalt. Új parancsnoka ezután dr. Kiss László hadnagy, majd főhadnagy lett, akit a 151. gépkocsizó utászzászlóaljtól helyeztek át. Szakaszparancsnokai között találjuk Tóth József tartalékos zászlóst (gépszakasz parancsnok), Kiss László Szilveszter tartalékos zászlóst és Horváth Árpád tartalékos zászlóst. A század vezető orvosa dr. Borbola József karpaszományos őrmester, címzetes orvos zászlós volt. A szegedi kerékpáros utászszázad a többi hadseregközvetlen alakulattal Kurszk körzetében rakodott ki, s június 3-án Bjeszlecsnaja környékén volt az elhelyezési körlete. Részt vett a hadsereg gyorslépcsőjének előtörésében és doni vállalkozásában. Augusztusban Nikolajevkától északra egy erdőben csoportosult. A szeptemberben meginduló szovjet hídfőállások elleni vállalkozások idején Alekszejevkára került. A továbbiakban is a IV. hadtest hadműveleti területén maradt egészen a doni arcvonal összeomlásáig. Konkrétan októberben Bugyenníjbe, decembertől pedig Csernyankára települt. Az 1943 januári szovjet áttörés után a IV. 40 Szabó Péter: Don-kanyar. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története. 1942-1943. Bp., Zrínyi 1994. 80., 229. és HL 855/2. hds. I.a. 42. VII.5. 53
