Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
nyarán az Ojtozi-szoros erődrendszerének kialakításában vettek részt. Ugyanitt a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemről egy kb. 100 főből álló egyetemi század is dolgozott, amelynek parancsnoka egy ismeretlen nevű tartalékos főhadnagy volt. Néhány fős székely legénység irányította és segítette a műszaki jellegű munkát. (A szegedi egyetemről egyébként 3 századot irányítottak az erdélyi szorosok erődrendszerének építéséhez, de a másik két századról nincsenek adataink.) A X/l. utászszázad szeptember elejétől a 25. gyaloghadosztály alárendeltségében a szegedi V/l. kerékpáros utászszázaddal együtt részt vett a tordai csatában, ahol szegedi illetőségű honvédek közül többen áldozatul estek. A X/l. utászszázad végül a 2. magyar hadsereggel Dunántúlra vonult vissza, ahol 1945 márciusában orosz fogságba esett.133 Kevesebb adat áll rendelkezésünkre az V. utászzászlóalj által felállított négy önálló utászszázad tevékenységéről. A 105. önálló utászszázadot 1944. március 28-i mozgósítása után április 10-én szállították el Szegedről és a 105. ellátóoszloppal, a 105. hadifogoly táborral, a 105. gépkocsi szerelőoszloppal együtt és az 1. hadseregparancsnokság alárendeltségébe került. Hasonlóan kevés ismeretünk van a 118. önálló utászszázadról. Parancsnoka Máderspach Győző százados volt. 1944. március 28-án mozgósították, de elszállításuk időpontját nem ismerjük. Visszaem- lékezők szerint valamelyik (?) erdélyi hágó illetve szoros lezárását végezte, de további tevékenysége ismeretlen. A 117. önálló utászszázadot később 1944. augusztus 12-én - a 13. gyaloghadosztály kiszállítása és a szegedi pályaudvarok túlzsúfoltsága miatt - nem is Szegedről, hanem Kistelekről indították a keleti arcvonalra, ahol ugyancsak hadseregközvetlen alakulat lett. Parancsnoka Vörös Dániel tartalékos százados (civilben a dunántúli Naszály községben tanító) volt. Helyettese, a századtörzs parancsnoka Túsz Mihály tartalékos hadnagy, ugyancsak tanító volt, akit Erdélyből hívtak be Szegedre. A négy szakaszparancsnok tiszthelyettesekből került ki. Az utászszázadot Szegedről egyenest a galíciai Skoleba szállították, de mire az arcvonalba kerültek, megkezdődött az 1. hadsereg visszavonulása. Klimiecz-Vereckei szoros- Ökörmező útvonalon vonult a század vissza, s szakaszai ezt követően egymástól külön tevékenykedtek. A további hátravonás Ipoly völgyén Szlovákián át történt és 1945 tavaszán Csehország területén Lipesnél illetve Behing községben a szakaszok külön-külön estek orosz fogságba. A 153. kerékpáros önálló utászszázadot 1944. május 16-án szállították a Kárpátokba. Parancsnoka vitéz Gödri Ernő főhadnagy volt. A századtörzsnél szolgált még Kanász Nagy Mihály hadnagy és Szentpéteri Gergely hadnagy. A törzs és a félszázad Szobráncra, a század másik fele Nagykaposra került és műszaki biztosító feladatot láttak el az 1. hadsereg kötelékei között. 1944 októberében Kassára 133 Uo. és HL KSZV napló (gyűjtött adatok), Mezei József, Túri Géza, Kmetz József és Szabados Ernő i. visszaemlékezése. 117
